Az Artkartell projectspace örömmel mutatja be a legfiatalabb művésznemzedékhez tartozó Balázs Nikolett egyéni kiállítását. A Szomjas kút címet viselő, friss műveket tartalmazó anyag nyers vásznakból, fémforgácsokból, csemperagasztóból és egyéb ipari nyersanyagokból készített, drámai hatású alkotásainak és helyspecifikus installációinak szimbolikus együttese.

 

Balázs Nikolett a 20. századi nőművészek ikonikus nyersanyagával, a Keserü Ilona vagy Marina Abakanowicz által is használt nyers zsákvászonnal dolgozik, hasonló módon keményítve ki a meggyűrt, formába rendezett textiliát. De a fodrozódó, virágként szétnyíló-záródó redők a feminista vulva-szimbolikán túl számos jelentéssíkot csúsztatnak egymásba, a népies tulipánmotívumoktól kezdve, a megnyúzott állatokon és a gyerekkorában széttépdesett szirmokon át, az érzelmi kivetülések vagy totemszerű egyéniségek jelképiségéig. „Nekem ez egy misszió. Hiányolom az engem körülvevő életből ezeket a formákat, eleven anyagokat, kendőzetlen őszinteséget” – mondta Balázs Nikolett arról a törekvéséről, ahogy különös plasztikáival belakja a teret, kiegészíti a létező világot a hiányzó, csak belőle eredő formarenddel.

 

Az Artkartell projectspace-ben látható kiállítás egy kút köré gyűjti össze a festett vagy kezeletlen nyers vászonból, fémhulladékokból, csemperagasztóból, pourhabból és XPS szigetelő táblákból felépített objekteket. A falra akasztott, ropogósan száraz hatású művek antropomorfizált formát öltenek, körbeveszik a forrást, ahol az éltető víz rejtőzködik, olajfoltok alatt, poshadt dézsában. A „szomjas kút” egy oximoron, egy olyan feszítő ellentmondásokkal terhes tartály, ahol a vágyakozást felőrli a kegyetlen realitás. A mai tanyasi világ emblematikus nejlonfóliája vezet el a kút urához, a legfőbb textilplasztikához, ami szakállas mitológiai istenségként, a trónteremben uralkodó koronás főként rendelkezik az értékes nedű felett. Körben a hierarchiában alá rendelt műtárgyak sorakoznak, festett elemekkel, csillogó forgácsokkal, szivacsokkal, szalagszerű lábakkal és ormányokkal kiegészítve. A szakrális hangulatú, vízforrás köré rendezett fő kiállítótér melletti oldalsó helyiségben – mint egy éléskamrában – csüngenek a kiporciózott vizes tasakok. Balázs Nikolett egy talányos jelképiségű, különös atmoszférájú világot teremtett a Szomjas kúttal, amiben a tudatalatti érzelmek és az ösztönös anyagválasztás ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint a falusi miliőt idéző tárgyak reciklikálása vagy az édesvíz fölötti uralomra törő hatalmi manőverek megjelenítése.

 

###

 

Balázs Nikolett 1990-ben született Debrecenben. 2015-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, azóta rendszeresen szerepel különös absztrakt objektjeivel a budapesti színtéren. 2019-től kezdve minden évben egyéni kiállításon mutatkozott be Budapesten (2021: Nagyházi Contemporary, 2020: Hybridart Space, 2019: Négyszoba Galéria), de szerepelt több nemzetközi csoportos tárlaton is, többek között a londoni Arcadia Missában és a kolozsvári Lateral ArtSpace-ben. 2021-ben egyszerre került a két legnevesebb magyar kortárs díj, az Esterházy Art Award és Leopold Bloom Art Award döntősei közé. Budapesten él és alkot.