Egy építész és egy szakács ült az asztalnál. Egy tál gőzölgő leves fölött beszélgettek, amit a szakács készített el. Kint hideg volt, havas hegycsúcsok vették körül őket. A szakács arról mesélt, hogyan készítette el a levest, arról miként lett a lábosban forralt vízből, egy semleges alapból ízes étel. Az építész a recept után érdeklődött, arra hivatkozott, hogy ő is tervekből dolgozik. A szakács a receptet nem tudta odaadni, nem is volt soha hozzá, csupán az évek során kiérlelt ízlelés, a főzés közben alakuló és változó fűszerezés. Az építész elgondolkodott azon, vajon neki építészként csak a keretet: a lábost és a semleges alaplevet kell megalkotnia vagy mint a szakácsnak magának kell megfűszereznie az épületeit? A szakács visszament a konyhára dolgozni, az építész az ablakból merengett. A távoli hegyeket nézte, és ilyen szépnek még sohasem látta a tájat.

 

A galéria tere - tájkép, benne hegyposztamensekkel, tetejükön viaszházakkal, melyeknek különböző fűszerek adnak karaktert. A falakon E.T.A Hoffmann novelláinak részletei olvashatóak.

 

szöveg: Zsoldos Anna

A kiállításban részt vesznek még: Radler Luca, Gárdos Lili, Füleky Dorka, Kustra Vencel, Tóth Zsombor, Madli Kaljuste