Tomasz Piars lengyel festőművész és Antal Plank magyar szobrász „SWIFT CLASH” -ben folytatja művészi együttműködését. Következő közös projektjük mindkét művész formai fejlődésének előrehaladását ragadja meg a legújabb alkotásokkal, bemutatva a mozgás és feszültség közt tett legutóbbi kísérleteik eredményét.

Tomasz Piars, Budapesten élő lengyel festő legújabb munkáinak válogatása utolsó kiállításai óta tett látványos felfedezéseit szemlélteti az absztrakt festészet műfajában („Fekete kristályok”, „Folyékony terek”, 2018.). Változatos formavilága és minden egyes kompozíciója egyúttal új művészeti stádiumának leképezései is. Emlékeztetnek minket arra, hogy az absztrakció nemcsak esztétikai örömforrás, de képleteket is nyújthat egy-egy unikálisan felépülő szisztémára: formái, színei és árnyai a hétköznapokból eredő szituációkra, objektumokra, csakúgy, mint kémiai és biológiai folyamatokra egyaránt hasonlítanak. A néző figyelmével folytatott optikai játék a művész kifinomult technikáiból táplálkozik. Digitális alkotásnak tűnő akril festményekről van szó olyan különleges felületeknek és karakterisztikus áthajlásoknak köszönhetően, melyek a virtuális programokból lehetnek ismerősek számunkra. Mégis, e képek alkotási folyamatai rétegről rétegre visszaolvashatóak, ellentétben a digitális művekével. Tomasz Piars egyedi struktúrák felfedezésére törekszik. Utakat keres a képzelőerejében rejlő alakzatok megkomponálásához, és a kísérletezés közben egy új és dinamikus gyakorlat fejlődött ki impresszív mozdulatokkal, vizuális intenzitással és élénk színekkel. Sajátos mikroszisztéma szorult a festészet keretei közé. Ez a fúzió juttatja eszünkbe, hogy a művészet milyen sok metaforát kölcsönzött a tudomány világából.

Legújabb festményei vizuálisan megközelítik a Plank Antal által készített szobrokat. Antal a klasszikus arányrendszereket kombinálja újra, mellyel egyhelyben álló konstrukcióinak látványa dinamikus mozgást keltenek életre mindannyiunk fejében. Törésvonalak mentén elmozduló tektonikus jelenségeknek tűnnek, kristályszerű formáknak, melyek olykor biomorf és kibernetikus alakzatok találkozásával okoznak impresszív művészeti élményt. A „SWIFT CLASH” így építhet a perspektivikus tér, a szobrászat és a festészet fúziójára, ahol a gazdag színekben pompázó fluid és éles alakzatok egymásnak feszülése a két műfaj elképesztő harmóniájával bilincseli le a nézőt.