A szobrászat megjelenése, megjelenítése egyértelmű kifejezési lehetősége és formája a plasztikának, a szobrászművészetnek, legyen az belső, vagy külső térben. Ez az együttes kapcsolat, az egymásra hatás érzelmi és tudatos indikációval bizonyítja a tér és a műalkotás együttesének létét, tényét, valóságát és összetartozását. Erősíti térérzetünket a látás élettani és az észlelés lélektani folyamatának alapját és törvényszerűségét. A kisplasztika, a formák, a formarendek széles tárházát tárja elénk, bizonyítva a művész, a művészet hihetetlenül sokszínű kifejezésének tényét, valóságát, térbeli szerepét. A térnek a benne elfoglalt formáknak, plasztikáknak, viszonyrendszerüknek, egymásra hatásuknak lényeges szerepük van az észlelésen kívül, az általuk vindikált érzelmek kiváltásában, társulásában és mindezek együttesével teremtődik meg a formák és formarendek érvényesülése.