"Elekes Károly művészetére általában jellemző az erőteljesen jelenlévő konceptualitás mellett a műfaji, formai gazdagság, a sokoldalúság, és alakváltoztató képesség. Művészeti korszakai jól körülhatárolhatóak, elkülöníthetőek, de egymásból következnek, koherens egészet alkotnak, az árnyalt, gazdag és szivárványos művészi oeuvre lépésről lépésre felfejthető. A művész a jellegzetes klasszikus avantgárd minden stációját végigjárva jutott el az alkotói szkepszisig, a tudatosan vállalt ironikus “utóvéd álláspont” pozícióig. Manapság leginkább a művészet és a művészi alkotás értelmessége vagy értelmetlensége foglalkoztatja. A Tunning-sorozat a dolgok megmentéséről, gondozásáról, szarkasztikus átértelmezéséről szól. A talált kép új ikonográfiája az ismeretlen szerző kortárs művészetbe való beemelésének gesztusával párosul. A bolhapiacon vásárolt kallódó, tönkrement, sérült, anoním és outsider képek feljavítása professzionalizálása költői gesztus, a kulturális piac elidegenedettségére, könyörtelen üzleti szemléletére, hatásvadász allűrjeire adott kihívó alternatíva. A feljavítás, megőrzés, óvás gesztusa, az egyediség és maradandóság létrehozása a dilettantizmusból szellemes válasz az egyre mechanikusabb, számítógéppel konstruált műalkotások téren és időn kívüli virtuális ridegségére, a technikai tökély mögött meghúzódó ürességre, elmagányosodásra. A restaurált képekbe épített motívumoktól az alkotások mágikus, életigenlő jelentést nyernek, a lemondás, a visszahúzódás szándéka ellenére is."

Merhán Orsolya művészettörténész