„Egy óvodás kislányt, Lucy-t, lerajzolt egy kisfiú, Julian, majd a rajzot megmutatta apukájának, Johnnak. Johnnak nagyon tetszett a rajz, és megkérdezte Juliant, mi van rajta. Julian azt mondta: ‘Lucy in the sky with diamonds’. John ettől annyira izgatott lett, hogy azonnal írt egy dalt, aminek ez lett a címe és a refrénje: ‘Lucy in the Sky with Diamonds’. A dal 1967-ben jelent meg a Beatles ‘SGT. Pepper’s Lonely Hearts Club Band’ albumán, és egyből népszerű lett.
Hat évvel később is ezt a dalt hallgatta egy nemzetközi kutatócsoport Etiópiában, miközben ásatásokat végeztek előemberek után kutatva. Amikor végre sikerült találniuk egy megkövült csontokból álló leletegyüttest, ezzel a dallal ünnepeltek, és a fosszíliák gazdáját elnevezték Lucy-nak.
Lucy nem biztos, hogy előember, többek szerint csak egy kihalt emberszabású majom, egy Australopithecus Afarensis. A DNS-éből többet tudnánk kapcsolatunkról, de csontjai túl régiek ahhoz, hogy genetikai örökítőanyagáról mai eszközeinkkel információt nyerhetnénk. De talán egy nap majd alá tudunk merülni szekventált mitochondriális DNS-ében, és mint egy hosszú féregjárat végén a kaleidoszkóp tengert, megleljük magunkban Lucy-t.”

Tranker Kata kiállítása három, szobrokból álló installáción keresztül az emberré válás biológiai és kulturális fejlődéstörténetével foglalkozik. A tárgyak alkotta terekben archaikus formák segítségével olyan problémakörök merülnek fel, mint a fajok közti határok bizonytalansága, az ember fajsovinizmusa, a funkciójuk nélkül vizsgált tárgyak jelentése vagy a művészet mai fogalmának létjogosultsága.

Tranker Kata (1989, Székesfehérvár) Lovasberényben nőtt fel, általános iskolai tanulmányait ott kezdte, majd a Ciszterci Szent István Gimnázium nyolc évfolyamos osztályában folytatta. 2007 és 2012 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult, Szabados Árpád és Bukta Imre osztályában. Háromszor részesült Derkovits Gyula-ösztöndíjban (2014, 2019, 2020), a Smohay-díjat 2019-ben kapta meg. Több alkalommal töltött hosszabb időt külföldön művészeti ösztöndíjakkal, többek közt Németországban, Finnországban, Japánban és Ausztriában. Önálló kiállításai voltak a Paksi Képtárban, a Viltin Galériában, a Parthenón-fríz teremben, a Magyar Zsidó Múzeumban, a Deák Képtárban és a kassai Sopa galériában. Jelenleg Budapesten él és dolgozik.
Munkáiban a mindennapjaink kérdéseit járja körül, főbb témái a tárgykultúra és a tárgyhasználat, a kulturális- és evolúciós antropológia, a primatológia.