Gálhidy Pétert most is, mint már régóta, a természet és az anyag összefüggései foglalkoztatják. Nem a naturális másolást, hanem a természet idejének szobrászati megragadását keresi. A természeti, növényi, organikus formák léptékváltása, más anyagokba való átültetése sokkoló, ugyanakkor elgondolkodatató módon állítja meg a nézőt és hívja föl figyelmét a lelassulás, az elmélyedés fontosságára. A kiállítás címe, a ’csendélet’-et jelölő művészettörténeti szakkifejezés szó szerinti jelentése ’halott természet’, napjainkban kikerülhetetlen aktualitássá változott, már nem csak egy festészeti képtípust jelent, hanem korunk ökológiai valóságát. Az a bensőséges, tiszteletteljes lelkület, amellyel Gálhidy műveiben a természeti tárgyakhoz, formákhoz közelít, segíthet a végveszélyben lévő természeti környezet pusztulásának megállításában.
Gálhidy eddig az organikus formák esendőségét, törékenységét tette szobrászata tárgyává, most a növényi elemek időbelisége foglalkoztatja. Budapest Galériabeli kiállításán a növényi elemek elmúlásának időbeli folyamatát térbe transzponálja. A keletkezés, a lét, az elmúlás, a tovább élés folyamatát ragadja meg több tárgyból összeállított szobor-assemblage-aiban.