Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész az oeuvre műcsoportjait, ciklusait felvillantó kiállításának szobrai között szemlélődve felismerhetjük, hogy miként őrzi és élteti ez az alkotó a több évezredes művészeti múlt által kialakított, a klasszikus eszményekkel vezérelt művészeti tradíciót, és azt is, hogy önálló gondolati és formai invenciói révén hogyan avatja műveit különös, a szépségek és a rútságok szféráiban kalandozó korszerű plasztikai szintézissé. Az 1960-as évek közepe óta folyamatosan, és látszólag konfliktusmentesen épülő életmű a szobrászati alkotóterületek, az ágazatok harmonikus egyensúlyára alapozott: az öt és fél évtizedes munkásságot vizsgálva azonos szerepűnek és jelentőségűnek minősíthetők a monumentális kompozíciók, az ún. kisszobroknak nevezett művek, továbbá a kisplasztikák és az éremművészeti alkotások, amelyeknek együttesét a pályakezdés óta a radikális fordulatoktól tartózkodó, változatlan, a figurativitás által determinált stíluseszmény avatja egységessé. Az évtizedek óta Szentendrén dolgozó szobrász művei azt tanúsítják, hogy a plasztikai archetípusoktól nem szakadt el, de ugyanakkor a modernitás szellemisége, a korszerűségre törő indíttatás és formarend határozza meg, karakterizálja munkásságát. Csíkszentmihályi Róbert a hagyományos alapanyagokat megmunkálva, a tradicionális szobrászati technikákat alkalmazva, nagy mesterségbeli tudással felvértezve, egyéni invencióit megfogalmazva alkotta meg a kor kihívásaira a szimbolikus és metaforikus szférákban hivatkozó és reflektáló, a művész nyolcvanadik születésnapja alkalmából megrendezett tárlaton közönség elé tárt szobrait.