Gerhes Gábor (1962, Budapest) legújabb önálló kiállításán debütáló, fotókból és tárgyakból álló műtárgycsoportját több szálon fűzi össze. Egyrészt minden egyes kiállításra kerülő alkotás a művész védjegyének számító sötét és ironikus, de legalább annyira misztikus hangulatot is áraszt. Másrészt Gerhes Gábor elmúlt évtizedekbeli kiállítási gyakorlatához hűen a művész egy kvázi-narratívát is épít műveiből. Már a kiállítás címe is egy többrétegű játékot takar, hiszen a fekete tükör a kortárs művészetelméletben széles körben elterjedt allegóriája korunk monitor-, és kijelző-centrikus valóságélményének. A realitásunk percepciója immár elválaszthatatlan a mobiltelefonok és a hordozható számítógépek képernyőjétől és digitális képkultúrájától, amiknek manipulatív áttételei egyre kevésbé transzparensek számunkra. Gerhes azonban nem csak ezt a referenciát hozza mozgásba kiállítása címével, hanem a XVIII. századtól főként az angol tájképfestészetben használt kellékre a konkáv, fekete tükörre is hivatkozik. Ezt a fekete tükröt, ami megváltoztatta a színek tónusait és a kor elvárásainak megfelelően „festőibbé” is tette a természetélményt Claude Lorrain francia festőről nevezték el, angol nyelvterületen „Claude glass”-nak, míg másutt Lorrain-tükörnek becézik. A fekete tükör allegória ezen mélységének köszönhetően válnak értelmezhetővé a kiállítás természeti képei és antik, klasszikus művészeti allúziói is, a szépség és a fenséges fogalmának abszolút kortárs felülvizsgálatán túl. Gerhes kiállítása reflektál továbbá arra a széleskörű társadalmi tapasztalatra is, ami a humanizmus és a modernitás ember-eszményének kudarcáról szól. Ezzel összefüggésben a művek a munka fogalmának és státuszának kiürüléséről is szólnak, arról, hogy a teljesítmény és a hatékonyság szlogenjei paradox módon egyre szélesebb társadalmi rétegeket taszítanak magányba és sokrétű bizonytalanságba.

A kiállítás március 26-ig látogatható