Tarr Hajnalka (1977) eddigi oeuvre-je következetesen és koherensen a körülette lévő világ rendszerelvű megfigyeléséről, feldolgozásáról tanúskodik. Rajzaival, időnként monumentálissá váló installációival, objektjeivel, lírai fotóalapú munkáival és a dunaújvárosi kiállításon bemutatott mozaikképeivel is a valóságot, illetve a hozzákapcsolódó viszonyát kutatja, rendszerekben, struktúrákban gondolkodva, sorozatokat létrehozva, melyek egymásra épülve bontják ki az alkotó túlélési stratégiáját. Művészi praxisára saját hiperszenzibilitásának analitikus elemzése jellemző a kezdetektől, amely az érzékeny, mindent befogadni akaró nő biztonság utáni vágyából fakad.

A Kortárs Művészeti Intézet- Dunaújváros kiállításán bemutatott új sorozat, az In Vitro „H” üvegmozaikokból álló táblaképek sora. A művész üveglapokra ragaszt giclée printet, majd ezeket a táblákat vágja 3x3 centiméteres darabokra, melyekből új „énhalmazt” épít. A mozaikokon fotók, grafikák, a magyar értelmező szótár lapjai, szőtt Braille-írással írt papírlapok részletei láthatóak.  A cím arra a kísérleti technikára utal, amikor a vizsgálati folyamat nem az élő szervezetben, hanem azon kívül, ellenőrzött körülmények között zajlik le, ellentétben az „in vivo” eljárással. Úgy foglalkoznak ezek a kísérletek az organizmusok bizonyos részeire kifejtett változó hatásokkal, mint ahogy Tarr Hajnalka művei (tárgylemezei) mutatják nekünk, hogy vizsgálja a művész kívülről saját, hullámokban érkező reakcióit a különböző külső és belső hatásokra.

 

Tarr Hajnalka In Vitro „H” című sorozata először szerepel kiállításon, így e dunaújvárosi bemutató minden bizonnyal a szakma és a nagyközönség számára is izgalmas élményt kínál.

 

A kiállítás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap, Jaksity György és Csósza Péter  támogatta.

A művész külön köszönetet mond Gerendai Károlynak, Szauer Péternek, Szelényi Zsuzsának és Karvalits Ferencnek.