esemény

A megnyitó nyilvános, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az alábbi Google Forms kitöltésével lehet.

 

Majdnem három hónapos késéssel tud megnyílni a Budapest Galéria következő kiállítása, az Eddig minden rendben, amely mindennapi szorongásainkat, a teljesítménykényszert, a munkából fakadó kiégést, valamint az erre való reakciókat vizsgálja. A kiállítás előkészítésekor senki sem gondolta, hogy egy világjárvány megjelenésével ezek a helyzetek és érzetek még jobban kiéleződnek. A koronavírus hatására a mókuskerék sokak számára leállni kényszerült –  megakasztva munkafolyamatokat és elbizonytalanítva megélhetéseket, – mások számára pedig még jobban felgyorsult, és sokan egy újfajta szorongással találták magukat szemben. Meghatározó tapasztalttá vált, hogy féltünk az ismeretlentől, a kiszámíthatatlantól, attól, hogy nem tudtuk, meddig fog tartani ez az állapot. Sokakban felmerülhetett, hogy visszaállhat-e a “normális” élet, és mit nevezhetünk majd ezentúl normálisnak? Most, hogy a fokozatos enyhítésekkel ismét egy megváltozott helyzetbe kerültünk, fontossá válhat az a kérdés, hogy miként tekinthetünk azokra az élethelyzetekre, amelyek eddig sem voltak problémamentesnek nevezhetőek. A munkák, noha jóval a koronavírus megjelenése előtt készültek, mégis számos olyan nehézségre mutatnak rá, amelyek az elmúlt hónapokban még jobban előtérbe kerültek vagy új jelentésrétegekkel gazdagodtak. A kiállítás címe ironikusan fordítja ki az ismert film mondatát, hiszen azt eddig is sejtettük, hogy semmi sincs rendben, de most már talán beszélni is tudunk róla.

***

„Eddig minden rendben, eddig minden rendben…” – idézi egy ötvenedik emeletről zuhanó férfi mantráját a Gyűlölet című francia film egyik főszereplője. A mondat ellentmondásosságát alapul véve a kiállítás napjaink olyan, sokunk számára alapélménnyé váló jelenségeiből indul ki, mint amilyen a szorongás, a stressz vagy a kiégés. Ennek hátterében jórészt a 21. század teljesítményelvűsége, a produktivitás kényszerű hajszolása áll. (lásd például: Byung-Chul Han: A kiégés társadalma, Typotex, 2019). Az én gyakorlatilag saját magával versenyezve egy olyan önkizsákmányoló életmódot teremt, amely sok esetben vezethet állandó szorongáshoz vagy burnout szindrómához. Az állandó készenlétben állás és a rugalmasság elvárásának köszönhető, hogy napjaink késő kapitalista rendszerében egyre jobban összemosódnak a határok munka és szabadidő között. Mókuskerékben érezzük magunkat, amelyből lehetetlen kiszállni.

Mégis, milyen kiutak létezhetnek ebből, az egyént egyre jobban felemésztő helyzetből? Ki tudunk-e még kapcsolni és ha igen, hogyan? Felmerül a kérdés, hogy mennyiben nyújthatnak segítséget a különböző terápiás és önsegítő módszerek vagy a lassulást előtérbe helyező stratégiák. Hogyan értékelődnek fel a nem tudományos és racionális, hanem intuitívabb, spirituális és mágikus viszonyulások? A nemzetközi, a régió alkotóit előtérbe helyező csoportos kiállítás egyfelől olyan műveket mutat be, amelyek hol közvetlenül, hol áttételesebben foglalkoznak a szorongással és a stresszel. Ehhez kapcsolódva hangsúlyossá válik a (művészeti) munka egzisztenciálisan kiszolgáltatott jellege, a művészként való elhelyezkedés és az önreprezentáció nehézsége, valamint a tágabb értelemben vett létbizonytalanság kérdésköre is. Másfelől részben egyéni, részben közösségi rítusokat, megoldási javaslatokat mutat be a kiállítás, amelyeket a művészek hol követendő példaként, hol pedig kritikusan értelmeznek. Az alvás és pihenés fontosságának visszahódításától kezdve, a különböző meditatív, távol-keleti praxisokon át, a társadalomból kivonuló, közösségi modellek kialakításáig a kiállítás a válaszok heterogenitását helyezi előtérbe.

Jótanács

Ha az ikOn működésében bármilyen problémát észlel az ikOn 4.0-ra való átállás következtében, kérjük azonnal jelezze az ikon@ikon.hu e-mail címen!

A problémákat igyekszünk a legrövidebb idő alatt kijavítani.

Jur�nyi K�z�ss�gi Inkub�torh�z