A talált képek alany állapotát felülíró rádolgozások, kiegészítések mindig az adott művel folytatnak dialógust. Az ún. magasművészet és a tömegkultúra közötti átjárást a posztmodern tette lehetővé, a feldolgozott, vagy kontextusba emelt tömegkulturális ikonok azonban mindvégig idézőjelben maradnak. A három alkotó azonban nem tart távolságot, felülemelkednek a kulturális lövészárkokon és a szimbólumok nyelvén kezdenek gyümölcsöző közvetlen dialógusba. A humor a szarkazmus a művészetben ingoványos terület, gyakran fordítva sül el, súlytalaníthatja a művet. Az alkotók azonban képesek egyensúlyt tartani, humoruk, esetenként tragikumuk, bölcs és sokrétegű, az amatőr elődök képeihez való hozzáállásuk pedig mentesek az előítéletektől, épp ezért önmagukat kívülről látva-láttatva adnak egy fajta adekvát választ a művészeti túltermelésre....