„A tökéletlen aránytalanság-rendszerek formátlan gondolatait szövegben megfogalmazó” Mécs Miklós (x4 + Fischer Judit + Sz.A.F.) kiállításán ötletek, nem megvalósítandó mű-tervek, posztkonceptuális megállapítások és személyes életvezetési javaslatok olvashatók. Mécs Miklós intermédia művész és haszontalan művész jellemzően gondolkodó- és alkotótársakkal dolgozik együtt különféle csoportosulásokban. Ezek őse a Fischer Judittal közösen alapított “Szájjal és Aggyal Festők Világszövetsége” (Sz.A.F.), mely hétköznapi helyzeteket ki- vagy elfordítva mutat rá a normálisnak vagy épp abnormálisnak mondott dolgok fonákságaira. Jelen kiállítás is a tipikus Sz.A.F. kiállítás struktúrát követi.

Mécs folyamatosan teszteli saját mohóságát; már-már sportot űz abból, hogy veszni hagyja az igazán jó ötleteket, „szeret pepecselni, de csak egy percig”, és „sok energiát feccölni abba, hogy megmutassa a közönyét”. „Belülről rágja a száját, hogy kisebb legyen az arca.” Programszerűen „igyekszik nem csinálni semmit (hisz úgy is minden megtörténik)”, „pénz nélkül él” („stadionra gyűjt”), és próbálja „a jövőt végképp eltörölni”.

„Ha minden kell, ahhoz egy egész emberiségre van szükség, de ha semmi nem kell, ahhoz egy ember(öltő) is elég.”