A lagúna, a tenger homokszigetek vagy homokturzások által egészen vagy részben elzárt sekély vizű, part menti öble. A lagúnák sós- vagy brakkvíziek, és amennyiben teljesen elzáródnak a tengertől, idővel kiédesednek és tengerparti tavakká alakulnak át. Kárándi Mónika Telep Galériában bemutatott műveit a lagúnára jellemző elszeparáltság, elzártság jellemzi.

A kiállítás címéül választott elszigetelt természeti jelenség sajátosságai, illetve a trópusi növények csirái, termései, levelei azok, amelyek a művek alapjául szolgálnak. Ugyanakkor ezek a szimbólumok deformálódnak és az ezáltal létrejött furcsa világ az, amely a festmények sík szövetén keresztül egy saját édeni állapotot formál meg. Ahol a már-már bizarr és képtelen lények élvezik a paradicsomi körülményeket. A táblaképek hajlítottsága a lagúna által létrehozott felölelő, félig zárt tér hatását keltik. A vászon síkján ábrázolt elemek, formák mind valamilyen torzuláson esnek át, így alkotva egy elszeparált egységet, amit a kollázs szerű képalkotási folyamat csak felerősít. 

A lagúna tárgyi valójához tapadó örömteli érzések, érzelmek minden társadalmi konvenciótól mentesek, idillikusak. Az érzelmek sokszínűségét kihasználva lehetőség adódik egy új, illetve párhuzamos világ létrehozására, melyben életre kelnek Kárándi Mónika által létrehozott és fontosnak tartott impulzusok, szimbólumok. Mindemellett fontos számára az olyan emlékek közötti állapotok keresése, amik idővel eltorzulnak, hasonlóképpen a képeken ábrázolt növények vagy a bennük megjelenő részletek esetében. Az így létrejövő szürreálisnak tűnő világ tükrözi Kárándinak mind az élethez, mind pedig a képzőművészethez való viszonyát, melyek szubjektív mivoltuk miatt esendővé válnak. Ez az esendőség, mint olyan, egy opálos burokkal vonja be a munkákat, így védve meg őket a realitástól.