A porcelánedények csillogó és sima felülete a tisztaságot és tökéletességet idézi fel. Ha az ujjunk vagy ajkunk nyomot hagy a porcelánon, szeretnénk letörölni, eltávolítani, visszaállítani a tökéletességet, eltörölni a tökéletlen, múló emberi testiséggel való kapcsolat nyomait. Nem akarjuk tudni, hogy előttünk ki és hányszor érintette a csészét.

A 'Kéznyomok' étkészlet üzemi gyártósoron készült, úgy, hogy a kesztyűben dolgozó munkások kobalt-kloridba mártották az ujjaikat. Az érintésük nyoma szinte láthatatlan maradt egészen a kiégetésig, amikor a kobalt sötétkék színűre változott. A porcelán így megőrizte megmunkálója kezének érintését, feltárva az „emberi tényező” szerepét az ipari termelésben. A projekt egy keramikus és egy antropológus együttműködéséből született meg.