1971
Párhuzamos különidők

A mostani kiállítás jól illeszkedik a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár elmúlt három évben megvalósított projektjeinek a sorába, melyekben a fővárosi képzőművészeti gyűjtemény létrejöttének az időszakára fókuszáltunk. A Mutató nélkül. B. A. úr X.-ben. (Gróf Ferenc kiállítása, 2016), vagy a Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció (Kassák Múzeummal közösen rendezett kiállítás, 2017) című kiállításokban a Kádár-korszak képzőművészetének egyes műveit, vagy műfajait kiragadva igyekeztünk rámutatni az egykori művészi/értelmiségi szerepek kérdéseire, a hatalom és a képzőművészet viszonyára, s végső soron a múlt és a jelen megismerésének, értelmezésének a sokrétűségére.
Az 1971. Párhuzamos különidők is ennek a múzeumi stratégiának a jegyében született: intézményi önreflexió, kritikai attitűd jellemzi. Kaszás Tamás kortárs képzőművész installációjának köszönhetően több jelentés- és időréteggel bővítve mutatjuk be a ránk maradt, részben feledésbe merült tárgyakat és a múzeumhoz kapcsolódó történeteket (Templomtér), miközben megvizsgáljuk, hogy a nem intézményi nyilvánosságban milyen egyidejű folyamatok zajlottak (Oratórium).