esemény
Trauma | Asztalos Zsolt | Artkartell projectspace

kurátor | Pátkai Marcell

megnyitó | 2022. junius 22. 19:00

a kiállítást megnyitja | Pátkai Marcell

a kiállítás bezárása | 2022. julius 22.

A megnyitóbeszéd helyett kérdés-felelet formában beszélget a művész, Asztalos Zsolt és a kurátor, Pátkai Marcell. Küldj te is kérdéseket! Várunk szeretettel!
 
 
A konceptuális művészet középgenerációs képviselőjét, Asztalost a trauma-tematikája 2020-ban kezdte el foglalkoztatni. A dolgok, helyek, rendszerek háttérében olyan emlékek rejtőzhetnek, melyeknek felidézése, megélése nehéz és fájdalmas lehet. Az ember inkább elfordul. Feladja az önazonosságot, a hitelességet és elfedi, kompenzálja a látszattal. Pedig ahhoz, hogy önmagunk legyünk, szembe kell néznünk és meg kell birkóznunk saját magunk és társadalmunk traumáival.
 
A projectspace kiállítóterét betöltő, memóriatérképet idéző, fényképekkel és szövegekkel tűzdelt installáció az emberi észlelés és emlékezés három szintjén vezeti végig a nézőt.
 
A Harcterek (Battlefields) a történelmi emlékezet egyéni dimenzióját jeleníti meg. Az alkotó absztrakt és konkrét formákat idéző dobozokra csataterek fényképeit aplikálja, majd a vegyes technikájú objektekről fényképeket készít. A hideg tér színfalai között szárnyra kel a képzeletünk, miközben lelepleződnek történelmi szemléletünk egyszerűsítő mechanizmusai.
 
A kollektív emlékezés ábrázolása a társadalmi traumák szintjén folytatódik. A trauma nemcsak maga a rossz, ami megtörtént, hanem ami a szubjektumban vagy a társadalomban végbemegy a történtek hatására. A Traumatikus épületek (Traumatic Buildings) installáció monokróm minimalizmus mögé rejtett összetett, felkavaró narráció. A traumatikus terepasztal a magyar társadalom tudatalattijában rejtőző legsötétebb mentális építmények kivetüléseit szemlélteti.
 
A végső állomás, az Emlékek rögzítése (Recording memories) a szubjektív élmények legbenső szintje. A memory mapping művelete során egy adott nap eseményei absztrakt formákba kerülnek. A kommunikációval az absztrahálás nyelvi kényszere miatt elveszik az élmények szubjektív jellege. Az alkotási folyamat, mint introspekció jelenik meg a képkészítés eszközeinek (pl. alkotó kéz, világítástechnika) beemelésével. Nem az alkotó érzései és gondolatai, hanem maga a kép válik saját maga tárgyává. A művek az alkotói folyamat és az önkifejezés helyett a befogadásról, vagyis az alkotó helyett a nézőről szólnak. Az alkotó háttérbe vonul. Introvertált jelzéseivel az emberek közti távolságot szemlélteti.
 
 
 
A kiállítás rendkívül gazdag narratíva megjelenítését célozza, de közben egyértelművé is teszi, hogy ennek átadása képtelenség. Kifejezi, hogy a vizuális megjelenítés a nyelvihez hasonlóan töredékes és félreértelmezhető.
 
 
 
 
 
Asztalos Zsolt 1974-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti egyetemen végzett Maurer Dóra tanítványaként. Alkotói munkássága (installáció, film, videó, fotó, grafika stb.) a múlt feldolgozását célozza. Rangos magyar és nemzetközi elismeréseket kapott (Leopold Bloom díj, Munkácsy díj, Derkovits ösztöndíj) és ’Fired but Unexploded' című kiállításával ő képviselte Magyarországot az 55. Képzőművészeti Biennálén. Asztalos Zsoltot a Molnár Ani Galéria képviseli.
 
Jótanács

Ne elégedjen meg az artKomm levelek olvasásával! Az ikOn weboldalán sokkal több információt talál az eseményekről.

FKSE Patron