“Közel egy évtizede foglalkozom a felhalmozás, gyűjtögetés, és az ebből fakadó rendetlenség 21. századi problémájának művészeti oldalról való megvilágításával.

 

Évekig a családi házunk, az otthon intim terei, enteriőrjei voltak a középpontban, majd bővültek a barátok, ismerősök és ismeretlenek helyszíneivel. A környezet és az ember viszonyát tanulmányozó alkotói vizsgálódás érdekel, a mögöttük meghúzódó pszichológiai és szociológiai jelenségek megfigyelését, feltárását szem előtt tartva.

 

Az utóbbi években a belső terek mellett a külső terek is az érdeklődésem fókuszába kerültek; ilyenek például a hátsó kertek, udvarok, műhelyek, raktárhelyiségek, garázsok, különböző kiszolgáló helyiségek. Az udvar a ház folytatása, meghosszabbítása, ami ugyanúgy tükrözi a benne élőket, mint a lakás többi része. Ezek gyakran rumlisak, szedett-vetett, felhalmozott kellékek sokaságából állnak, sokszor a tér „vakfoltjai”, amelyeket a tekintetnek illik elkerülni, mert azok a porta olyan részei, amelyek úgymond „nem illenek bele a képbe”. A tárgyak összevisszaságai véletlenszerű, kollázs jellegű elegyet képeznek, egyfajta „buhera installációkká” válnak. A „London calling” című festménysorozat az egyik kutatásom anyagából készült (ÚNKP ösztöndíj), ahol a tipikus londoni sorházak hátsó udvarainak esetleges rendetlen állapota érdekelt. Az angolokat elég pedáns embereknek gondoljuk, de a festményeket szemlélve a helyszínek lehetnének akár egy szegényebb vidéki magyar településen is. Szerettem volna a tipizáló elképzeléseinket kicsit árnyalni azzal, hogy megmutatom; a gyűjtögetés, a holmik felhalmozása nagyjából mindenhol jelen van, struktúrájában hasonlóak egymáshoz, és egy meglehetősen fontos, a fogyasztói társadalom egyik mellékhatásának, problémájának is tekinthetjük.”

 

Zékány Dia