esemény
A művészet rendje – Arte legis | Kadosa Kiss József | Műcsarnok

megnyitó | 2020. szeptember 11. 17:00

web | http://mucsarnok.hu/kiallitaso...

a kiállítás bezárása | 2020. november 8.

cím | Műcsarnok#Box

Térkép

Arte legis, avagy a törvény rendje szerint, üzeni Kadosa Kiss József honlapjának központi felirata. A latin kifejezés egyszerre utal a világ és az ember alkotta rendre, ugyanakkor a művészet szabályait is jelölheti. Kadosa Kiss valamennyi alkotása e szabályokhoz igazodva készül. A művészet szigorú, ősi rendjéhez ragaszkodó alkotó nagy alázattal és fegyelemmel dolgozik, akár a számára legkorábbtól fogva ismerős, sokszorosító eljárással készülő grafikai alkotásokon dolgozik – rézkarcot, rézmetszetet vagy litográfiát készít –, akár festményt, szobrot, hangszert, vagy technikai csodaszámba menő használati tárgyakat alkot. Mindig a művészet szabályainak engedelmeskedve, mégis azokat szabadon kezelve dolgozik. A különféle műfajokban készült alkotásokban közös az örök emberi értékek, a belső, lelki folyamatok megragadása és ábrázolása. Valamennyi művében az élet folytonos megújulását és változatosságát érhetjük tetten. Az életszeretet, a bármely nehézségen való felülemelkedés vágya és a szüntelenül életigenlő dac valamiként minden művében megjelenik. A folyamatos kísérletezési kedv egész munkásságát végigkíséri, a főiskolai sokszorosító grafika szakválasztástól kezdve a napjainkban megnyilvánuló műfaji sokféleségig. A legősibb grafikai technikák, amelyeknek elkészítési módja évszázadok óta nem változott, megadják számára azt a bizonyosságot, amelyhez mindig vissza lehet térni. A későbbiekben megismert technikákkal készült olajfestmények, fatáblákra készült gouache-ok, akvarellek, illusztrációk és story-boardok, a papíralapú fejszobrok, kinetikus szobrok, a hangszerek, a sakkasztal és a hozzá tartozó sakkfigurák, illetve más tárgyak ugyanígy, a művészet rendjéhez igazodva mondanak el mindig valami lényegeset a világmindenség titkairól.

Vajon mi az a felsőbb erő, ami Kadosa Kiss művészeti kalandozásait a grafikából kiindulva nem csupán a festészet és a szobrászat irányába tereli, hanem hangszerek és művészi igényű használati tárgyak készítésére is ösztönzi? Honnan ered az az örökké megújulni képes belső tűz, amely szinte kikényszeríti a művészből, hogy ilyen sokféle műfajban alkosson? Kadosa Kiss kezdettől fogva tudja, hogy egyedül a művészet képes felülemelkedni az ember alkotta (látszólagos) rendből kiolvasható rendezetlenségen. Mindig a művészet az, ami képes valamelyest jobbá tenni mindazt, amit a sors kiszámíthatatlan erői és az emberek pusztító tevékenysége együttesen végez. Talán emiatt fordul mindig a művészet lekülönbözőbb ágai felé, ezért alkot mindig valami újat, valami mást, az anyag és gondolatiság új irányait kutatva.

Kadosa Kiss minden munkájával a belső lelki békét és a csendet keresi. Azt a csendet, amelyet egy saját maga készítette cselló, egy automata zongorázó szobor, vagy egy számára fontos művészelődöt jelképező táncmesterhegedű hangjai képesek megeleveníteni. Sokszor úgy tűnik, hogy a belső csendben a hosszú ideig készülő művek valamelyest képesek lelassítani az időt. Azt az értékes időt, ami felgyorsult világunkban oly ritkán adatik meg, és ami mindig az elmélyült alkotással válik igazán becsessé.

A Műcsarnok#Box három termében látható kiállításnak három sarokpontja van, amelyekhez akár a művész egyes korszakait is társíthatjuk. Az első sarokpont egy reneszánsz kori festmény parafrázisa, míg a harmadik a legmodernebb űrtechnológiát jeleníti meg. Így a sarokpontokként feltűnő alkotások szimbolikusan is a művészet különböző időszakaiból villantanak fel valamit, a régmúlttól egészen a lehetséges jövőig.  A művek nem csupán Kadosa Kiss pályájáról rajzolnak fel egyfajta keresztmetszetet, hanem a művészet időben való változásáról is. A három sarokpont Leonardo A Háromkirályok imádása című festményének parafrázisa, a Cselló, valamint a Nimbuszbike ’007 elnevezésű, saját gyártású karbonszálas bicikli. A két objekt és a fatáblára festett gouache kép tehát időbeliségükben is rendszerezik a tárlatot.

A Leonardo-parafrázis egyszerre hommage alkotásként tiszteleg a nagy előd előtt. Leonardo műve az egyik legmisztikusabb alkotás, amelyben a szakrális téma rendhagyó ábrázolása mellett a reneszánsz zseni felmutatja az építészetben nyújtott remekeléseit is, sőt, lovas harci jeleneteket is ábrázol.  A Háromkirályok imádása újjáéled Kadosa Kiss művében, Leonardo nagyságát és zsenialitását megidézve. A középen álló hatalmas fa a természeti táj harmonikus szimbóluma, amely jellemző és fontos motívuma Kadosa Kiss rézkarcainak, festményeinek. A leonardói vonalak, gesztusok tovább élnek a Császárzsömlék sorozatban, az Üledék című festményben, vagy az Ábel és a többiek című akvarell fejsorozatában.

A kiállításon látható másik parafrázis, az 1937. 04. 26. Guernica – Párhuzamos valóságok című, 2020-ban készült festmény. A műnek inkább csupán ihletője Picasso vászna, és az azon megörökített esemény, a spanyol kisváros ellen elkövetett rémtett-sorozat. Guernica szimbólum, a rossz (látszólagos) győzelme a humánus értékek felett, amelyen csak a művészet erejével, a belső csenddel és a kiegyensúlyozottsággal lehet felülemelkedni, valamelyest védekezni ellene. A Párhuzamos valóságok egy-egy fázist mutatnak fel abból, miként lehet reagálni az emberi szörnyűségekre és pusztításra, ugyanakkor sejtetik, hogyan lehet tisztán és békében élni világunkban. A gonosz egy ideig diadalmaskodhat ugyan a humánum felett, de a művészet rendje szerint az erkölcsök és az emberi értékek elpusztíthatatlanok.

A tárlat második sarokpontja a Cselló, amelynek készítési folyamatát nyomon követhetjük, éteri tisztaságú hangját hallhatjuk az alkotó saját filmjében. Kadosa Kiss a csellókészítés módját rendkívüli alázattal és tudásvággyal sajátította el, ám semmiképpen sem sorozatgyártásként képzelte el hangszerépítő tevékenységét. Leginkább a cselló vonalai, ívei és annak misztikája érdekelte, a művészet rendjének engedelmeskedő belső erő motiválta. Azt a harmonikus frekvenciát akarta megszólaltatni, amely legközelebb áll az emberi hanghoz, ami képes megidézni a szférák zenéjét, azt a titokzatos csodát, amely egy magasabb rendű, tiszta világból közvetít számunkra valamit. A Zongorista életnagyságú automata szobra női párjával együtt szinte megelevenedik a térben az automatikusan lejátszott zenével együtt. A három hangot leütő, zongorázó szobor mintha lélekkel és önálló akarattal bírna, amikor belső ritmusa szerint eljátssza a (B)-A-C-H hangokat, megidézve a zseniális barokk zeneszerző szellemiségét és életművét is.

A táncmesterhegedűk hommage alkotásokként nemcsak összekapcsolják az egyes művészeti ágakat, a zenét, a képzőművészetet és az irodalmat, hanem magukon viselik a nagy elődök művészeti jellemzőit is. A Leonardo, Rembrandt, Picasso, El Greco, Paul Klee és Johann Wolfgang von Goethe ihlette mesterhegedűk egyszerre hajtanak fejet a nagy művészek előtt, ugyanakkor nyomukba is erednek sajátos művészeti szabályaik szerint. A táncmesterhegedű, melyet a régi korok tánctanárai hordtak magukkal, tanításra szolgáltak. Kadosa Kiss pochette-jei egyszerre tanítanak minket és tanították alkotójukat is a készítés során. A táncmesterhegedűk 21. századi hazai mestere a művészet egy újabb ágában mélyült el, az alkotó géniuszok szabta irányok szerint, hogy művészetük karakterét egy sajátos alkotásban megőrizze. Valamennyi táncmesterhegedűnél eljátszhatunk a kérdéssel, hogy mi lenne Rembrandt, El Greco vagy éppen Paul Klee, ha egy-egy hangszer lenne. Kadosa Kiss egy lehetséges és izgalmas választ ad ezekre a játékos kérdésekre.

A zene megteremti a belső csendet, életre kelti a belső ént, amely tapasztalás a Belső majom című olajfestményben is kifejeződik. Az emberszabású majom gondolkodó lényként jelenik meg előttünk, felmutatva ezzel a természet harmóniáját, folytonos változását és dinamikáját. A „belső majom” az emberi és állati világ egymásrautaltságának és egységének szimbóluma. Ezt az egységet és harmóniát teszik átélhetővé Kadosa Kiss fákról készült rézkarcai, rézmetszetei és olajfestményei is.

A kiállítás – sőt, talán az eddigi életmű – harmadik sarokpontja a Nimbusbike ’007, a karbonszálas bicikli, amelyet Kadosa Kiss saját igényeinek megfelelően formált meg, be nem jegyzett világszabadalomként. A mozgás vágya és öröme motiválta a bicikli készítését, amely a NASA űrtechnológiájának legkorszerűbb vívmányai szerint készült. A saját magára szabott bicikli használatából fakadó testélmények a faszobrokban és az Arte legis festményben is életre kelnek. A testtapasztalatok, a dinamikus mozgásformák egyvelege harmonikusan jelenik meg a karok ölelésében. A görcsösen ölelő kezek gyűrűjéből való kiszabadulás egyfajta lezárása egy folyamatnak, amelyek nehéz testi élményekkel terhelődtek. Az Álomfejtő című olajkép és az Ördög segge című relief ennek az életszakasznak a befejeződését és a rossztól való megszabadulást szimbolizálják. Az Álomfejtő két női alakja között felbukkanó madárfióka a szabadság és születés vagy méginkább az újjászületés szimbólumává válik. A dantei pokol kapujaként megjelenő dombormű lezár, illetve elszigetel valamit, ami értékes tapasztalatként beépül a művész személyiségébe. Ennek megélése emberként is, alkotóként is formálta Kadosa Kiss József karakterét, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mély érzésekkel és alázattal tudja értelmezni az arte legist, azaz a művészet – és egyben a világ sajátos törvényeit.

Kurátor: Fazakas Réka

Jótanács

Ha egy időpontra kattint, akkor az ikOn megmutatja, hogy erre a napra milyen eseményeket regisztráltak.

Besny� �va -- Szem�lyes t�vols�g