A pécsi Művészeti Gimnáziumban Lantos Ferenc tanítványaként érettségizett Major Kamill 1972-ben Párizsba érkezett, majd beiratkozott az ottani iparművészeti főiskola grafika szakára, ahol azután hosszú évekig tanított is. Azóta is Franciaországban él és alkot, számos baráti és munkakapcsolat fűzi a legjelentősebb franciaországi magyar képzőművészekhez, akik között ott van Hantai Simon, Reigl Judit, Székely Vera, Molnár Vera, Jean-Pierre Yvaral, Pátkai Ervin, Anna Mark, Lucien Hervé, és még hosszan folytatható lenne a sor. Ebben a közegben alakult és teljesedett ki művészete, ennek köszönhető, hogy bár Magyarországon is kiállított, a neve mégsem általánosan ismert idehaza.

A geometrikus absztrakció a pécsi évektől kezdve meghatározó kifejezési mód Major Kamill festészetében, amihez szellemi inspirációt adott az ókori Kelet egyik legismertebb írásos emléke, a Gilgames eposz. Az ékírásos agyagtáblákon fennmaradt történet nemcsak verbális erejével, hanem piktografikus jelekből és szimbólumokból álló vizuális rendszerével is máig nagy hatást gyakorol a művészre. Major agyag helyett nehezebben megmunkálható fatáblákba vési reliefjeit, amelyeken a formák ritmusa mellett fontos szerep jut a fény-árnyék hatásoknak is. A táblák egy része  monokróm, másokon mindössze két szín jelenik meg. A rácsszerkezetű, hálós képek is pozitív-negatív felületekre épülnek, csakúgy, mint a Hantai Simonnal közös munka hatására született, gyűrt, kötözött anyagokból, sokszor papírból készült absztrakt kompozíciók. Azonban míg Hantai számára a megkötözött, befestékezett csomókból kibontott absztrakt mintázat volt érdekes, Majort ezeknek a csomóknak a térbelisége, plaszticitása izgatja, ahogy a gyűrt, összecsomózott anyagokból antropomorf alakzatok születnek.

A műcsarnoki kiállítás, amelynek legkorábbi műve 1979-ből való, mintegy 30 képen keresztül felvillantja az életút fontos állomásait, ízelítőt adva Major Kamill művészetéből.