A hiba csak akkor hiba, ha annak értékeljük. Attól függően, hogy milyen a lelki alkatunk vagy épp milyen szellemi, fizikai hatás alatt állunk, ugyanazt a dolgot számtalanféleképp megélhetjük. A hibáinkkal együtt című kiállítás képei kétféleképp értelmezhetőek. Technikai értelemben hibás fényképeket jelentenek, míg tematikus értelmezésük az (ön)elfogadásra utal. A két alkotó, A Fehér Vera és Altnőder Emese a fényképezőgép különböző funkcióit (ki)használva hozza létre egy egyszerre hétköznapi és különös világ többrétegű és többértelmű képeit.

 

Altnőder Emese sorozata dupla expozíciós képekből áll, melyeket egy applikáció segítségével készít el. A kettős képekben az alkalmanként vissza-visszatérő motívumokat a hétköznapokból emeli ki. Baráti társaságok, bulik, gyerekek, kutyák és hattyúk, a városi és a természeti környezet egyaránt a mindennapi élete része. Miközben ezek a pillanatok bármelyikünké lehetnének, a térben és időben egymástól függetlenül készült képek az összeillesztés által a múlt század szürreális-spirituális fényképeire emlékeztető montázsokként nyernek új értelmet. Altnőder Emese fényképein az egyszerű, hétköznapi események az egymásra rétegződés által hol lírai, hol ironikus, hol morbid látomásokká, egyfajta mágikus világgá változnak.

 

A Fehér Vera fényképezőgépe egy-egy expozícióról két képet ment el, ezért ugyanabban az időpontban, ugyanarról a jelenetről, eseményről egy színes és egy fekete-fehér kép készül. Tájképek, csendéletek keverednek az éjszakai élet eseményeinek, kapcsolatok és viszonyok kimerevített perceivel. A villanásszerű, kiragadott látványok mikrotörténeteket rajzolnak ki, míg a nagy egész különös, egyszerre idegen, mégis nagyon bensőséges atmoszférát teremt. A képpárok a világ megismerésének és elfogadásának kettős természetére utalnak: ugyanannak a jelenségnek a megélése és megítélése attól függ, milyen szemüvegen keresztül nézzük.

 

Kint és bent. Fent és lent. Éles és életlen. A bemutatott képek jelentéstöbbletét mindkét esetben a megkettőzés jelenti. Az egymás mellé illesztett és az egymásra rétegzett elemek összekapcsolódása által új kontextusok, nézőpontok, viszonyrendszerek jönnek létre. A hibáinkkal együtt arra a véget nem érő folyamatra utal, mely a mindennapjainkat érinti. Minden olyan, ahogyan megéljük, megértjük vagy épp értelmezzük a világban lévő valós és valótlan állítások keveredését.

(Gellér Judit kurátor)