Erdei Krisztina Vénusz születése és más történetek című kiállítása annak az egyéves munkafolyamatnak az eredménye, amelyet a 2017-ben elnyert Budapest Fotográfiai Ösztöndíj tett lehetővé számára. Az ösztöndíjat Budapest Főváros Önkormányzata a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központtal együttműködve hirdette meg 2017-ben, azt a hagyományt folytatva, amelynek keretében 2000-től tizenegy éven keresztül egy-egy kivételes tehetségű fotográfus egy éven keresztül örökítette meg Budapestet, annak életét, saját témaválasztását követve.

 

Erdei Krisztina A Dzsumbuj hűlt helyén című pályázata egy akkorra már megszűnt közösség tagjainak további életét, mindennapjait vizsgálja. Ez nem volt előzmény nélküli, hiszen már az azt megelőző három évben is A város peremén kezdeményezés keretében – egy szociológusokból, újságírókból, bölcsészekből és művészekből álló csoport tagjaként – készített interjúkat és képeket az egykori lakók bevonásával és az érintett IX. kerületi helyszínekről.

 

Ennek a hosszú távú projektnek célja, hogy egyfelől hozzájáruljon a szegénységből és a társadalmi egyenlőtlenségből adódó problémák megértéséhez, és árnyalja a Dzsumbujról, illetve általában a szegénytelepekről kialakult képet, a hozzájuk kapcsolódó negatív előítéleteket, másfelől, hogy megismerhetővé váljanak azok a közös pontok a különböző életterek, életutak között, amelyek alkalmasak arra, hogy a megértés alapjai legyenek. A munkafolyamat során a résztvevők tevékenysége, így Erdei Krisztináé is, valódi hatással volt a résztvevők életére, ennek minden kockázatával.

 

A Dzsumbujnak nevezett épületegyüttes az 1920-as évektől egészen 2015-ig létezett az Illatos út és Gubacsi út sarkán, azaz majdnem száz évig volt élettér és egy közösség otthona. A kiköltözés után a családok más és más környezetbe kerülve, a cserelakások egyikében folytatták életüket. A kiállítás ennek az időszaknak a történeteit meséli el, a többek között közösen létrehozott élmények fotóanyagával a kiállítóteret installációs térré alakítva.

 

Erdei Krisztina azon társadalmilag elkötelezett és szociálisan tudatos művészek egyike, akik tudják és hisznek is abban, hogy a fotográfia az igazság megmutatására is alkalmas, és a világ jobbá tételére tett kísérleteink egyik eszköze is lehet. (Csizek Gabriella)