Székfoglaló kiállítás, Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia

A kiállított művekre zongorán improvizációkat ad elő Apagyi Mária, aki Lantos Ferenc életének társaként a hatvanas évektől kezdve tanítja  a zene és képzőművészet kapcsolatát.

A kiállítás és a kapcsolódó katalógus egy lassan harminc éves pályán a művészi kérdésfeltevések egymáshoz kapcsolódását mutatja be, egyúttal új megközelítésmódokba is bepillantást nyújt. Míg Nemes Judit művészete geometriai, zenei inspirációra, eleve absztrakt elemekre épül, és ezért a konkrét művészethez sorolható, egyes újabb sorozataiban nem csupán a tárgyi világhoz, hanem kifejezetten társadalmi problémákhoz is kötődik. Ilyenek a Braille-írást felhasználó 2018-as művei: a fából készült félgömbök applikálása révén a látássérültek számára is olvasható művek valójában mégsem egyszerűen érzékelhetőek, hiszen a hagyományos felfogás jegyében egy kiállításon a műalkotásokhoz nem szabad hozzányúlni, és a Braille-írást tapintani kellene. Közben az alkotást jól látó befogadók szintén felemás helyzetbe kerülnek, mivel látják ugyan a Braille-írásos reliefet, de nem tudják azt dekódolni. A két csoport csak együtt, és a hagyományos, érinthetetlen műtárgy-fogalom átlépésével tudja befogadni, értelmezni az alkotást. Ez a típusú társadalmi kommunikáció a művészet egy lehetséges új funkciója, egyúttal út a látszólag esztétikai kérdésekbe zárt geometrikus, konkrét művészet számára egy életszerű, aktivista szerepvállalás felé is.