A művész, az életművének valódi jelentőségét negligáló elmúlt évtizedek után, most kap először méltó teret művei bemutatására a Műcsarnokban. Weöres Sándor egykor így méltatta őt:

„Halmy Miklós a maga útját járja. Csodákat sejt; ismeretlen egyszerű létezőket. A formákat szerinte sem a véletlen szülte, folytonos metamorfózisuk közben törvényszerűek, éppen mert tartalmak edényei. Nem tiltó vagy parancsoló, hanem létező törvény után kutat. Az ilyen törvény sokfelé van elrejtve, ott lappang a távoli múlt üzeneteiben, jelen van megmásultan a népi kultúra archaikus tapasztalatai, jelei között, - és mivel nem semmiből lettünk, bennünk, mai emberekben félig ismerős ritmusokat pendít. A megismerés igénye sem véletlen, hiszen a jövő ajtaja kulcsokra vágyik.”

A képen részlet Halmy Miklós Táltosdob c. képéből (1967)