Üveges Mónika - Implied body című sorozatában a festészet klasszikus anyaghasználatát kibővítve, az új érzékiség után kutat a táblakép keretein belül maradva. Ezekben a tárgyiasított, relief jellegű munkákban az emberi test átformálódásával, metamorfózisával foglalkozik; azzal a köztes állapottal, amikor “a felnyitott test által” a kint és bent egyszerre van jelen. Mindemellett festményeiben fontosak a különböző felhasznált szerves és szervetlen anyagok: a szilikon, a műgyanta, a szalma, a termések, az elszáradt növények, a kátrány, a hamu, a törmelékek, a szőr, a sertés hólyag és bél. Ezek az anyagok elvonatkoztatva szimbolikus jelekké válnak, ugyanakkor a bomlás és erjedés kettőssége általi, cirkuláló energiát hordoznak. Az örök változás, átalakulás metaforáját kapcsoljuk hozzá, így egyfajta lírikus képalkotásról beszélhetünk. A múlékony anyagok használata az emberi életre vonatkoztatva jelennek meg művészetében.

---------------------------------------

In her series ‘Implied Body’ Mónika Üveges searches for the new sensuality staying inside the boundaries of easel or panel pictures, extending the classical material use of painting. In these objectified relief-like works she engages with the idea of the human body’s metamorphosis, the liminality in which ‘in’ and ‘out’ are present at the same time by ‘the open body’. Additionally in her paintings different organic and inorganic materials show great importance: silicone, synthetic resin, straw, crops, parched plants, tar, ash, debris, fur, pig bladder and intestines. These materials become symbols when abstracted, at the same time they carry a circulating energy through the dichotomy of decomposition and fermentation. We associate it with perpetual fluctuation, hence we can talk about sort of a lyrical imaging. The use of caducous materials appear in her art referring to human life.