Szeretnénk elkerülni, hogy a galériában feltorlódjanak a vendégek, és minimálisra csökkenteni a COVID-fertőzés veszélyét, ezért a tárlat a szokásosnál korábban, már délután 4-től látogatható lesz, este 7-ig. Az eseményen megnyitóbeszédet nem tartunk.

A megnyitó alatt a Galéria terébe egyszerre csak 10 főt engedünk be, hogy a munkák szemlélése közben ne okozzon problémát a távolságtartás. Arra kérjük kedves vendégeinket, hogy a Galériában viseljenek maszkot, ami a szájukat és az orrukat is elfedi.

 

Süveges Rita a mezőgazdasági tájat új nézőpontokból tárja elénk. Új festményeiben arra kérdez rá, hogy a földművelés miként kapcsolja össze, avagy választja el az emberi társadalmat és a természetet? Vajon mit eredményez az a kapitalista logika, amely erőforrásra és kártevőre osztja fel a természeti világot?

 

A földművelés az emberi környezetátalakítás egyik legfőbb példája. A kultúra szavunk, amely a társadalom közös tudásáról, értékeiről és képzeletéről tanúskodik, a mezőgazdaság (agrikultúra) szóból ered. A földművelés és állattenyésztés elterjedése a népesség, a civilizációk és városok robbanásszerű fejlődéséhez vezetett. Ez ugyanakkor annak az antropogén környezetátalakításnak a kezdetét is jelentette, amely az ökoszisztémákban, a Föld felszínén és a légkörben is visszafordíthatatlan változásokat idézett elő. A Föld lakható területének felén mezőgazdasági termelés folyik, mely földek felét mindössze négy féle növény fedi: ez a kukorica-, búza-, rizs- és a szója. Ez a monokultúra, amely szándéka szerint csupán egyetlen faj számára szolgál élőhelyként. A világ szétvált a kívánatos kultúrfajokra és a kiiktatandó természetre. 

 

A szántóföld szélén azonban észrevétlenül terül el egy keskeny, pár méter széles terület, amelyet nem ér műtrágya, gyomirtó, növényvédőszer. Akár harminc lepkefaj is felbukkanhat a burjánzó gyomokon. A madarak itt megpihenhetnek egy fa ágain, még akár fészket is építhetnek. Beporzók sokasága zümmög a mezei virágokon. Ez a keskeny, táblaszegélynek nevezett földsáv oázisként szegélyezi a mellette végtelenbe nyúló termő sivatagot. Adódik a kérdés: A szegély vajon a fenntarthatóságot segíti elő, avagy inkább annak a nem kívánt ellenállásnak a tűrt és kizsákmányolt tere, és csupán annyiban tartja fenn a természetet, amennyiben azt a gazdaság a szolgálatába tudja állítani? 

 

Süveges Rita kiállításában azt kutatja, hogy a mezőgazdaság fenntarthatatlan gyakorlatai hogyan fonódnak össze kényszerűen a fosszilis kapitalizmus technológiájával és érdekeivel. Közelről vizsgálja az új technológiai innovációk zöldre festésének gyakorlatát és a monokultúrát mint élőhelyet. A tárlat központi kérdése, hogy a termelési rendszer által tett engedmények milyen módon járulnak hozzá szervesen a pusztító rendszer fenntartásához.  

 

Süveges Rita második egyéni kiállítása látható az INDA Galériában. A fiatal művész az elmúlt években a posztantropcentrikus elméletek és a digitália festői ötvözésével mutatkozott meg. Főként monumentális diptichonjairól ismert, amelyek a fosszilis kapitalizmus természetre gyakorolt hatását járják körül.

2020-ban elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat, a Smohay művészeti díjat, valamint a VARP New York (ISCP) rezidencia program ösztöndíját. Kiállított a budapesti és a koblenzi Ludwig Múzeumban, együttműködött a berlini CHB-vel, a prágai Meetfactoryvel, valamint számos hazai kiállítóhellyel és kulturális intézménnyel. Fontos számára a közösségszervezés és a tudásmegosztás: tagja az xtro realm művészcsoportnak, szerkesztője volt az Extrodaesia enciklopédiának és a Klímaképzelet Reader tematikus cikksorozatnak, amely a tranzitblogon jelent meg 2020-ban. Tanulmánya, a Túl a képeslapon – természetkép a táj ökokritikai vizsgálatában címmel jelent meg a sorozatban. Következő projektjük az Off-Biennálén bemutatkozó Klímaképzelet Ügynökség című csoportos kiállítás lesz.