Halász Péter Tamás (1969) a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett Maurer Dóra tanítványaként 1998-ban. Önálló tárlata volt – többek között – a kolozsvári Protokoll Stúdióban, az Óbudai Társaskör Galériában, a szombathelyi Irokéz Galériában és a budapesti acb Galériában. 2010-ben alkotásai szerepeltek New Yorkban, a VOLTA művészeti vásáron; addigi munkásságát összegző tárlatát 2014-ben a Budapest Galériában rendezték meg.

Legújabb kiállításának címe nem annyira a háromlábú fényképezőgép-állványt idézi, mint inkább azt a hármas struktúrát, amelyben a híres pszichoanalitikus, Jacques Lacan (1901–1981) szerint a szubjektum értelmezhetővé válik: az imaginárius, a szimbolikus és a valós egymásra íródó rendjét.

Halász Péter Tamás előszeretettel készít olyan mérnöki precizitással tervezett különleges installációkat, amelyek társadalmi, gazdasági, ökológiai problémákra mutatnak rá. Racionálisan felépülő művészetében az álmot, az ember legbensőbb szubjektív élményét is racionálisan közelíti meg. Új installációinak motívumrendszerébe olyan, a külvilágot megidéző jelképeket emel be, amelyek különféle világpolitikai jelenségekre, számítógépes operációs rendszerekre, az ökoszisztéma problémáira vagy az emberi agresszióra utalnak, miközben a legszemélyesebb emlékeket, élményeket is bevonja leleplező vagy éppen rejtekező megjelenítésekkel. S miközben a fizikai valóságot leképezi, a realitás látszatvalóságával is szembesít minket. Ebben az összecsúszott kondícióban kell magunkat, a személyes énünket felismerni: választ keresni arra, hol a határ álom és valóság között, hogyan találhatunk rá önmagunkra a szimbolikus rendből kilépve, a realitás határain túl.