Az 1968-ban született román festőművész a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem professzora, a progresszív művészeket tömörítő Centrul de Interes tagja, valamint a nemzetközi hírű Kolozsvári Iskola egyik elindítója. Expresszív ecsetkezelésű, ezüstösen homályos felületű vásznainak fő színterei a titokzatos enteriőrök és dekomponált kivágatú tájképek, főszereplői pedig a mindennapi tevékenységüket végző, sokszor meztelen nőalakok. Florin Ştefan érzéki festészeti eszközökkel megoldott képei a 20. század végének újfestészeti tendenciáihoz kapcsolódnak, ugyanakkor a művész erőteljes vizuális állásfoglalása nem nélkülözi a társadalomkritikát, sőt a kortárs festészet kritikáját sem. Legújabb művein különösen markánsan jelenik meg a magány és kiszolgáltatottság érzése; alvó, éppen ébredező, a tudatosság és az öntudatlanság határán időző nőalakjai nem ritkán klasszikus festészeti példákat idéznek. Azonban a klasszikus előképekhez viszonyítva a román művész egy bizonytalan szférába kalauzolja a nézőt: az elmosódott festmények, melyek intimitása sokszor a hely és idő nélküli tér érzetét kelti, egyfajta lebegő álomvilágot teremtenek. Nyomasztó titkok, kétértelmű helyzetek, váratlan, mégis ismerős szimbólumok uralják a vásznait. Florin Ştefan festészete egyszerre prózai és himnikus.

A festőiséget és a posztszocialista hangulatot eleven tartalmakkal megjelenítő Kolozsvári Iskola reprezentánsai közül Florin Ştefan mindenekelőtt bensőséges hangvételével, intim témaválasztásaival tűnik ki. Első önálló magyarországi kiállításán az elmúlt években készült vásznai kapnak helyet.