Az 1969-ben született Munkácsy-díjas alkotó a Magyar Iparművészeti Főiskolán grafika és fotográfia, később a Színház és Filmművészeti Főiskolán rendező-operatőr szakon tanult. A műfaji kereteket hamar átlépve festeni kezdett, installációkat készített, performanszokat hozott létre. A kilencvenes évek eleje óta rendszeresen kiállít múzeumokban és galériákban; eddigi legnagyobb tárlatát 2013-ban rendezték meg az Ernst Múzeumban. A műveit rangos köz- és magángyűjtemények őrzik, többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiscelli Múzeum, a Pécsi Képtár és az Antal–Lusztig-gyűjtemény. 2014 óta egy különleges, víz alatt készített köztéri szobra Budapest XI. kerületében látható. Az elmúlt évben ugyanezzel a technikával készült alkotásával szerepelt az Art Capitalon, a Bizottság-ligetben.

Csurka Eszter legújabb, helyspecifikus kiállítása egy öt termen átívelő, egységes hang- és térhatású kompozíció. A termekben sétálva a nézőt a vizuálisan egységes felületek vezetik egyik térből a másikba, miközben a dezorientáció, a bizonytalan téri viszonyok, a sötétben kibontakozó felületek, formák, a léptékváltás és az intenzív színek egyfajta összművészeti élményt nyújtanak. A tárlat címe az ébrenlét és alvás közti nyugalmi stádiumra utal, amelyet az alvásszakértők alfa-állapotnak neveznek. E félig éber, a tudatosság határán létrejövő állapotban a racionális gondolkodást felváltja az asszociatív, érzéki és tudattalan tartalmak áramlása. Az álomhoz hasonlóan az alfa állapotban átélt élmények sem rekonstruálhatók teljes bizonyossággal; visszaemlékezéskor sem a tér, sem az idő nem képez koherens egységet.