Zékány Dia alkotói vizsgálódásának középpontjában olyan lakóterek, intim életterek ábrázolásai állnak, melyek sokféle gyűjtőszenvedélyről és a rendszerezést nélkülöző felhalmozásból adódó kaotikus állapotokról árulkodnak. Festményeivel elsősorban a rend és rendetlenség szociális hátterét, a mögötte meghúzódó pszichológiai jelenségeket vizsgálja: milyen okokra vezethető vissza a megőrzés ilyen markáns igénye? Milyen elképzelések, szükségletek, szociális hajtóerők mozgatják a gyűjtögető embert?
Miközben az okokat kutatja, világossá teszi számunkra, hogy egy-egy tárgy kiselejtezése egyáltalán nem egyszerű döntés: sokszor egykori terveink, vágyaink lenyomatai ezek, amelyek számos esetben zsúfolt lomokként, funkciójukat vesztve töltik meg a lakóterünket, miközben abból már mi magunk is észrevétlenül kiszorulunk. A kaotikus, állandó újraszervezést igénylő terep megnehezíti a hétköznapi cselekvést, ezért a limlomok tömkelegében az alkotó ösztönösen szeretne valami rendezettséget felfedezni vagy áttételesen rendet teremteni a tárgyi zűrzavarban. Festményein a túlzsúfoltság ellenére is mintha minden kacatnak meg lenne a helye, akár egy hétköznapi wunderkammerben, ahol a tárgyakat felhalmozó gyűjtőtevékenység kivételes esetben nem csak kreatív alkotótevékenység, hanem a múlt rekvizitumainak tárháza is egyben.