esemény
IDŐBEZÁRVA | Klimó Károly | Magyar Képzőművészeti Egyetem

kurátor | Hajdu István

megnyitó | 2018. október 18. 18:00

a kiállítást megnyitja | Radák Eszter, Földényi F. László

web | http://www.mke.hu

a kiállítás bezárása | 2018. november 30.

cím | Magyar Képzőművészeti Egyetem – Barcsay Terem, 1062 Budapest, Andrássy út 69.

Térkép

A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a kiállító művész tisztelettel meghívja Önt

Klimó Károly: IDŐBEZÁRVA

című kiállításának megnyitójára,
a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termébe (1062 Budapest, Andrássy út 69.)
2018. október 18-án, csütörtökön 18:00 órára.

Köszöntőt mond Radák Eszter, az MKE rektora, a kiállítást megnyitja Földényi F. László, esztéta.
A kiállítás kurátora: Hajdu István

A kiállítás látogatható 2018. október 19. és november 30. között, hétköznaponként 10:00-18:00 óráig.


Klimó Károly az Európai Iskola hagyományainak folytatója, ennek örököseként érkezett az informel, majd egy sajátosan közép-európai Neue Wilde szemléletmódjához, melynek egyik legkövetkezetesebb képviselője maradt a mai napig, bár abban különbözik elődeitől, hogy művészete sosem nélkülözi a narratív elemet, mely gyakran konkrét irodalmi hatás formájában is megnyilatkozik. Festészeti és grafikai munkássága nem válik élesen külön, a formálás nagyvonalúsága mérettől és anyagtól független. Több könyvet (Kazantzakis: Zorba, a görög; Kafka: A kastély; Musil: Törless iskolaévei; Thomas Bernhard: In hora mortis) és verset (Antonin Artaud: Velem a kutya-isten) illusztrált, Marquis de Sade Juliette-jének tízkötetes müncheni kiadását olyan világhírű művészek társaságában illusztrálta, mint például Arnulf Rainer, André Masson, Mimmo Paladino, Christian Ludwig Attersee, Herman Nitsch.

Témáihoz, tárgyaihoz valami melankolikus, egyben konceptuálisan szimbolikus gondolkodásmód kötötte és fűzi ma is, amelynek lényegét egy nem egészen ismeretlen, mégis különös elegyű analitikus igény és vágy adja: a mester a művészetet mint nem érzéki absztrakciót vizsgálta s teszi most is az érzékivé tett bánattal átitatott munkákkal. A kollázsok, assemblage-ok, tárgyegyüttesek a melankólia mellett vagy fölött penge éles iróniával emelik önmagukat a kettősmutatás, paradoxonnal ábrázolás szellemes példáivá, egyszersmind folytatólagos hivatkozás-sorozatként illusztrálják, miképpen kell működnie a képzőművészet és az irodalom együtthatását megóhajtó látásmódnak.

Jarry, Kafka, Sade, Thomas Berhard, Artaud voltak tehát Klimó ihletői az elmúlt évtizedekben, s láthatjuk, a hetvenes évek közepe óta munkáin az irodalmi elemek a durvaság és az átszellemültség végletei között villódznak, hol megfontolt stiláris óvatossággal és kiszámítottsággal, hol a blaszfémiáig villantva a gúnyt. Pontos és jól rendezett kompozíciói még valamifajta színházi tudatot is sugallnak: távolról figyelt, intelligens lényeknek tetsző antropomorf foltok alkalmazkodnak irodalmi szövegekhez vagy legalábbis azok emlékéhez, s ahogy a hetvenes években az arte povera hatása alatt dolgozott, úgy a nyolcvanas évek elején festett munkái az olasz és francia absztrakt szürrealizmust és az informelt aktualizálták erős pszichológiai érzékről is tanúskodva. A festmények a figuralitás és az absztrakció határán állnak, de már onnan, a látványelvűségen túlról tekintenek vissza vagy át, a narrativitás oldódása után.

Hajdu István


Támogató: Nemzeti Kulturális Alap

Jótanács

Az ikOn adatbázisába feltöltött események az artRoll oldalakon azonnal láthatóvá válnak.

ISBN K�nyv+Gal�ria