A ZÓNA. A művész művésze című csoportos kiállítás

A Zóna titokzatos terület Tarkovszkij Stalkerében, ahol valahogy másképp történnek a dolgok, mint az ismerős mindennapok világában. A kiállítás címe az ebben rejlő szokatlanságra utal, noha a kiállítóterem, legalábbis fizikai értelemben nem képvisel a hétköznapitól eltérő teret. A benne elhelyezett nem köznapi tárgyak azonban különleges zónát hoznak létre. Kiváltképp akkor, ha a műtárgyak valamilyen módon olyan témákat vagy problémákat vetnek fel, amelyek az emberi létezés ritka illetve határeseteiként foghatók fel.

A kiállítás magját az Inda Galéria nőművészeinek munkái adják. Ezek a művek széles spektrumban reprezentálják az ilyen helyzeteket, adottságokat vagy életmódot: az androgün a férfi és a nő, az álom az ébrenlét és az alvás közt foglal helyet, a barátnők Szász Lilla fotóin nem egyértelmű, de sugallt erotikus kapcsolatát a mainstream heteronormativitás szorítja margóra, akárcsak a terhességet a mizogün tekintet – amelyet a hétköznapok férfinormáitól való eltérése okán másállapotnak is neveznek. A széles spektrum a reprezentációk módjára is érvényes: lehet szelídebb (Szász Lilla) vagy határozottabb (Fáskerti Zsófia), elvontabb (Czene Márta) vagy testiesebb (Csáky Marianne). Vannak azonban olyan átmeneti állapotokat, mint az álmodást vagy terhességet megjelenítő ábrázolások is, amelyeket társadalmi megítélésük sodorhat „határhelyzetbe” (Eperjesi Ágnes).
Munkáik mellé a művészek egy-egy másik művész olyan alkotását választották, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak művükhöz, vagy a koncepció ismeretében közvetlenül az egész kiállításhoz. Így választotta Csáky Marianne Chilf Mária akvarelljét, Czene Márta Gerőcs Júlia és Gabriel Studerus filmjét, Eperjesi Ágnes Pauer Gyula pszeudóját, Fáskerti Zsófia Kerpely Adél animációját és Szász Lilla Puklus Péter fotográfiáját.