Filp Csaba és Wechter Ákos látszólag egy letűnt kor, a középkor, s annak lovageszménye előtt tiszteleg. A bátorság és hűség, a tartás és a becsület – e szépreményű gondolatok, vállalások azonban nem nosztalgiaként jelennek meg a két alkotó tárlatán. Konceptuális installációs tárlatot lát a látogató, nem történeti bemutatót. Nem tévedt ide a középkor, mi magunk utazunk kissé vissza az időbe, hogy onnan szemléljük korunk gyarlóságait. Az új ember vágya a tökéletességre – a középkorié a beteljesülésre. A középkori deifikációt akart –  megistenülést – az újkor embere a józan ész tökéletes győzelmét. E két korszak határa talán kitolódott most. Talán egy új, mitikus határvonalon állunk. A valaha volt emberi méltóság megőrzött eszméje és a teljes értékvesztés globális zivatara határozza meg e művek aktualitását. Nem a lovagok idejébe tévedtünk tehát vissza, hanem az egykorvolt kultúra vizuális tanulságait egy más mentalitású korba és vizuális kommunikációjába helyezik a kiállítók, és vizsgálják annak az alkotásokra, illetve a nézőkre gyakorolt hatását.

Sinkó István