Szobrok és hírek – van bennük valami idegen, máskor otthonos és ismerős. Soós szobrai elvékonyodnak, karcsún az ég felé törnek, vagy súlyosan feketén nehezek, szinte mozdíthatatlanok. Vagy vidáman, színesen ragyognak. A hírek ismerősként jelennek meg, hiszen minden hír, mi magunk is hírré válunk, hírré akarunk válni. Megosztunk magunkról mindent, amit csak lehet, és a technikánk készséggel szolgálja  vágyainkat: Facebook, Twitter, Instagram… Úgy érezzük, hogy csak akkor és addig élünk, amíg hír vagyunk.
Maradt az életünknek olyan része ahol önmagunk lehetünk, és nem hír csupán? Hogyan hámozzuk ki magunkat a hír hálójából? Az egyik esélyünk, hogy művészetté alakítjuk. Polányi Mihály szerint: “Többet tudunk, mint amit el tudunk mondani.” A kiállításon szereplő művekben ott a “tacit component” reménye, hogy többek vagyunk mint puszta hír. Ember Sári munkája, finom tényszerű realitásával ezt a reményt erősíti bennünk.