Az etűd meghatározást alapvetően a zenében használják, ahol ez a virtuóz képességek bemutatására alkalmas műforma. A képzőművészetben inkább egy tanulmány, egy gyakorlat, ami valamilyen rövid cselekmény érzelmi, gondolati tartalmát idézi meg. 

 

A Deák Erika Galéria következő kiállításán a fotóművész Gáldi Vinkó Andrea és az animációs filmrendező / képzőművész Magyarósi Éva legújabb műveit mutatja be. 

 

Mindkét művész gyakran készít vázlatokat, vizuális jegyzeteket.  Magyarósi füzeteket, Gáldi a telefonját használja erre a célra.  Mindketten hasonló érzékenységgel figyelik a világot, és bár Gáldi legújabb sorozatából hiányzik az ember, mégis mintha az általa leképezett tájakban éreznék Magyarósi különleges figurái a legjobban magukat. Közös kiállításukon mindkét művész a vázlatokból, előtanulmányokból kinőtt műveit illesztette egymás mellé, s hoztak létre egy varázslatos installációt. Gáldi és Magyarósi művei egyszerre személyesek és univerzálisak, hiszen mindkét művész az intim és a nyilvános összefonódásában valósítja meg műveit, most kiállított munkáikban pedig saját életeik valós pillanatai és a kollektív tapasztalatok olvadnak össze.

 

Gáldi Vinkó Andrea egy régóta dédelgetett projektjét valósítja most meg. A művészetére jellemző zavarba ejtő, játékos esztétika most az álló és mozgóképek abszurd fúziójában csúcsosodik ki. Rendhagyó és a fotográfia műfaji határait feszegető módon fotóit a telefonjával felvett kis videókkal párosítja, amelyek mindegyike valamilyen természeti vagy fizikai jelenség megfigyelésén alapszik; a víz hullámzása, a szél játéka, az árnyék vonalai, a hó hullása. Az első ránézésre szokatlan és abszurd fotó - videó párosítások már-már illuzórikus hatást keltenek, és egészen rendhagyó módon a hétköznapiban megjelenő mintázatok derűs ismétlődő jellegére irányítják figyelmünket.

 

Magyarósi Éva, Az Unicredit Bank által meghirdetett Korszakalkotók 2018 pályázat győztese.  Műveit egy sajátos, azonnal felismerhető, esszenciális képi világ jellemzi.  Most bemutatásra kerülő rajzai és kollázsai, csak úgy, mint Gáldi fotó-munkái, személyes történeteket dolgoznak fel.  Tulajdonképpen ezek a rajz installációk is vizuális naplók, amelyben sajátos módon keveredik a fiktív és személyes idősík. A munkákat közelebbről szemügyre véve egy lírai és szabatos, kétségkívül autentikus világ elevenedik meg előttünk, amik feldolgozott témái okán, mint család, gyerekek, hétköznapok állomásai, arra is képesek, hogy saját életeseményeinket véljük felfedezni bennük.