Ez a kiállítás a Harmóniák nevet viseli és főleg a Harmónia című képsorozatból lett kiválogatva. A kiindulópont Kandinszkij színelméletével, a Klang-gal kezdődött ami a színek csengéséről, rezgéséről szól. A színharmóniákon át az évek során az egyén és közösség, egyén és párkapcsolat, egyén önmagához való viszonyáról filozofálva alakultak ki ezek a képek. Jellegzetes ismertetőjelük a hangvilla ami helyenként a rezgésre, csengésre, belső hallásra míg megfordítva a fizikai síkon stilizált emberi figurára utal. Más képeken a szem szimbólum közös metszete a szellemi és anyagi világnak. A szem a szellemi síkon átvitt értelemben a látás, az értelem szimbólumaként jelenik meg míg a fizikai világban az öt érzékszerv egyikeként. Alkotók számára ismerős terep a szellemi világból áthúzni a fizikai síkra az elképzeléseket, realizálni az ötleteket, gondolatokat. Némelyik kép letisztult szimbólikát használ, más képeken az anyag, a festék plasztikusan formálva kilép a harmadik dimenzióba.
Amikor szellemi halmazról, szellemi gyökerekről beszélünk, ilyen szellemi örökség a Biblia, aminek jelenléte és nem jelenléte meghatározó a nyugati világban. A Gyümölcsfa című képe bibliai utalásként a helyes szellemi gyökerekről szól amik a fizikai síkon jó gyömölcsöt hoznak. Szól a szellemi gyökerek láthatóságáről – nem láthatóságáról is, ahogy napjainkban otthonunkat az európai kontinenst is jellemzi ez a kettősség.
Másik izgalmas szellemi öröksége az emberiségnek a Ji-King ami a sokezer éves kínai kultúra része és a helyesen felismert folyamatokon keresztül harmóniára törekszik. A jóra fordító gép című kép a Rubik kocka és a Ji-king ötvözéséből alakult ki. A képen a teremtő, a befogadó, a másokkal megosztott öröm, a táplálás és a spontán cselekvés jelei szerepelnek amiket a művész az alkotással, művészettel rokon folyamatoknak érzett.
Mindezek a hatások együtt egy belső hang, egy belső hallás és látás harmóniákkal, tónusokkal kifejezett alkotási élményévé olvadnak össze és az alkotónak ebben a korszakában a hangvilla központi elemként utal erre a klang-ra, zenére, képzőművészetre, filozófiára, harmóniára és csengésre is. Ez az a belső hang, alkotási élmény ami megadja azt a flow-t, azt az örömforrást, ami az alkotást nélkülözhetetlenné teszi az alkotók számára. Ez cselekvés és gondolkodás, izgalom és nyugalom keveréke mert a harmónia nem köldöknézés hanem harmónikus cselekvés. Persze, a harmónia része a lecsendesedés, befelé fordulás, önvizsgálat is. A pihenés, relaxálás, nyugalom. De a legjobb napok azok amikbe az ember bele tudja tenni az igyekezetét, az erőfeszítését a munkájába és azzal olyan eredményt ér el amire jó este visszagondolni. Legyen szó festészetről, képzőművészetről, grafikáról, alkotómunkáról.
Ne teljen nap alkotómunka nélkül.
Orlando de Lassus
Budapest, 2018. február 28.