A Várfok Project Roomban a 2018-as év a Várfok Galéria állandó művészkörének egyik legifjabb tagja, Kazi Roland Axiómák című kiállításával veszi kezdetét. Kazi – akinek izgalmas projektjeit már több ízben láthatta nálunk a közönség – mostani tárlatának gerincét a 2017 nyarán a Kecskeméti Acélművészeti Szimpózionon már visszatérő meghívottként készített kinetikus szobor-installációja jelenti.

Kazi Roland (1987, Kiskunhalas) 2014-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média design szakán, majd 2015-ben kezdte meg ugyanitt DLA tanulmányait Multimédia-művészet szakon. Jelen kiállítás teoretikus alapjait a művész doktori kutatása jelenti, mely a médiumok fejlődéstörténetét vizsgálja, a korai vizuális médiumok újraértelmezésével, kortárs kontextusba helyezésével. Ahogyan kutatásaiban fogalmaz:

„A reneszánsz nagy találmánya a lineáris perspektíva – amely keretbe foglalja és egyidejű jelenetté teszi a látványt – feltételez egy olyan eszményi pontot, amely a látványon és az ábrázoláson kívül esik, és megteremti annak a látszatát, hogy a látvány objektív. A világ észlelése ezzel szemben dinamikusan, bonyolult kognitív feldolgozási műveletek és viszonyítások közepette történik. Így a stabil nézőpont nem elegendő a külvilág észleléséhez. Nincs rögzített hely, csak mozgó és örökké változó világ. Mi magunk vagyunk, ahol szellem és a tények világa találkozik. A néző és a nézett összefügg.
A médiumok fejlődésével a megfigyelő újra akarja alkotni a saját fiziológiájára visszavezethető jelenségeket, utalva ezzel arra, hogy a tudás az érzékelő-rendszer által is befolyásolt. Ezzel pedig felteszi a kérdést, hogy az általunk észlelt valóság mennyiben szubjektív? Észlelés és gondolkodás nem szétválasztható folyamatok, épp ezért merül fel az a bizonytalanság, hogy ha tudatunk befolyásolja észlelésünket, akkor mennyire tudjuk a világot objektíven szemlélni?”

Az Axiómák címet viselő szoborcsoport – miképpen Kazi korábbi, hiedelmekkel, vagy éppen a személyes identitáskereséssel kapcsolatos munkái is – a valóságértelmezés problematikáját állítja középpontba, jelen esetben tudományos oldalról közelítve meg a kérdést az illuzórikus észlelési formák és optikai csalódások megjelenítésén keresztül.

A kiállítás a szobrok mellett kiegészül egy hatrészes objekt-sorozattal. A megcsavart és kifeszített latex gumikból álló objektek alaptémája az észlelés dilemmája: a képlékeny, a mélyfeketén csillogó latex amellett, hogy a befogadás és értelmezhetőség sokféleségével játszik, festészeti problémákat is megidéz. Mindemellett egy kétcsatornás, a párbeszéd lehetőségeit vagy éppen lehetetlenségét demonstráló, a cikloráma 19. századi technikájára reflektáló videóinstalláció is várja a látogatókat, komplex kiállításélményt nyújtva.