Szeretettel meghívjuk 2018. január 23-án este 8 órára

Bernát András Szalagtektonikák című kiállításának megnyitójára az A38 Kiállítóhelyre.

A kiállítást megnyitja: Zsikla Mónika, művészettörténész. 

A megnyitón fellép: Bujdosó János, zeneszerző.

Megtekinthető: 2018. január 24-től február 10-ig.

Kérjük, látogatás előtt egyeztessen a következő telefonszámon:+36 1 464 39 40!

Cím: A38 Hajó, Petőfi híd budai hídfő

2017 kiemelkedő év volt Bernát András életében. Egy közel 40 éve konzekvensen építkező pályaív a művész 60. születésnapjára egy sokak által régóta várt életmű-kiállításban és azt kísérő katalógusban ért össze.

A kötetet lapozgatva az embernek az az érzése támad, hogy egy hömpölygő regényfolyamba csöppent bele, ahol a fő motívumok élesebben vagy homályosabban újra és újra visszatérnek. Egy csodálatos festészeti ív rajzolódik ki, mely még azok számára is tartogat meglepetéseket, akik régóta követik Bernát festészetét. A kötet bemutatja a kísérletezés útjait is, azokat a leágazásokat, melyek búvópatakként fel-feltűnnek az életműben. A főtéma azonban határozottan ott gomolyog, morajlik, örvénylik a képeken, és visz minket magával.

A többnyire valami sejtelmes baljóslatot árasztó tájképeken ott rejtőzik egy a fenyegető természeti erőkre emlékeztető kódolhatatlan (ebből fakad fenyegető jellege) jelrendszer, mely néha kristályszerkezetekben, máskor soha véget nem érő spirálisan kanyargó ívekben ölt testet. De a testnek ezeken a képeken éppen a megfoghatatlan, a körberajzolhatatlan, a felszín nélküli jellege tárul fel. Szent Tamás hitetlenségből fakadó tapasztalásához hasonlít az élmény, ahogy a ’test’ Bernát képein feltárul, hisz annak feltárhatatlanságáról (lényegéről) tanúskodik festményeinek többsége.

Az elmúlt évben A táj konfigurációja című életmű-kiállítás az ország három nagy kiállítóhelyén is bemutatkozott, a Paksi Képtár után a veszprémi Művészetek Házában, majd a debreceni MODEM-ben volt alkalmunk megtekinteni az eddig született munkákat.

A mostani kiállításon bemutatott képek többsége 2016-ban született, és Budapesten eddig még nem került kiállításra. A tárlat a legfrissebb képekhez vezető utat mutatja be: ezek a festmények az úgynevezett ’tektonikus képek’ első fázisához sorolhatók, azt a pillanatot mutatják, amikor síkok találkozása még nem nyílt szét a képeken, csak jelzésszerűen látszik, hogy hasadni fog. A festmények alapeleme és legfontosabb effektusa továbbra is az egyenes vonalú ecsetnyomokról visszaverődő fény.