A 19. század építészei, iparművészei és designerei lázasan kutattak új formák, a saját korukat kifejező új stílus után. Míg a század második felében a historizmus művészei a történeti stílusok formakincsét tekintették elsődleges inspirációs forrásként, addig a századforduló tervezői a természeti formák felé nyitottak. A kiállítás bemutatja, hogyan építették be a szecesszió művészei a legkülönfélébb állat- és növényformákat az építészeti és iparművészeti motívumkincsbe. A modern formakincs terjesztése, a történeti stílusok motívumaihoz hasonlóan mintalapok formájában történt. A francia, német és angol portfóliókat követően, illetve azokkal párhuzamosan megjelentek a magyar formateremtési kísérleteket közvetítő lapminták is. A századforduló európai és hazai mintakönyveinek ritkaságszámba menő muzeális állományát őrzi a Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény, mint a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskola (1886–1945) és elődintézményeit kezelő muzeális gyűjtemény. A 19. század utolsó évtizedeiben és a századfordulón az iparoktatásban központi szerepet betöltött Iparrajziskola jelentős mintalapállománnyal rendelkezett, amit az iparosok művészi szintű rajzi és szakrajzi képzésében használtak.
 

A kiállításon a több mint 30.000 nyomatra becsült mintalapállomány szecessziós anyagából válogatunk, ahol a jelentős külföldi portfóliók (Maurice Verneuil, Eugene Grasset, Max Joseph Gradl) mellett a századforduló magyar szecessziós tervei is szerepelnek (Gróh István és tanítványai, Mintalapok iparosok és ipariskolák számára).

http://www.scholagraphidis.hu/
http://www.scholagraphidis.org/
http://www.scholagraphidis.org/prints-in- drawing-education.html