A két fiatal művész és a művészpáros festészet és fotográfia médiumain át keresi a válaszokat a kortárs festészet vizualitásának örökérvényű kérdéseire. Elfednek, kivonnak és játszanak a monokrómia lehetőségeivel, átértelmezve annak hagyományos szabályrendszerét és kritériumait.
A kiállított munkákon semmi sem az, aminek látszik, hiszen a beállított (bizonyos esetben akromatizált) fény, a befogadói aktus, és a beleprojektált optikai illúzió folyamatos indukcióba lép egymással – festmény, videó és installáció jelentése és
megjelenése átalakul és formálódik.
A kiállítótérben az érzékek relativizációja fogalmazódik meg: hogyan viszonyulunk egy festménysorozathoz, amelynek a képfelületre kiterjedő mintázatai képről-képre irritálják, manipulálják és végül totálisan becsapják a szemet? Mit takar a monokróm fotográfia és hogyan öltheti fel egy absztrakt festmény a monokrómia láthatatlanná tévő köpenyét?
Ez a kiállítás nem konkrétan a konceptuális művészettel, a retinális absztrakcióval vagy az Op-arttal foglalkozik.
A művészek kísérletezésekkel és merész kérdésfelvetésekkel operálnak a nyersanyagok kémiai és a kutatások fogalmi kölcsönhatásában egy túlterhelt művészeti műfaj határainak tágításával.