Otthon lenni mindazt a védettséget, támaszt, befogadást, elfogadást jelenti, amely mindannyiunk számára az első helyen álló alapérték. A kiállítás az otthon tágabb szellemi és materializált jelentését szeretné láthatóvá tenni: az anyag és a forma szerves kapcsolatát, alakulását, változását, a tér zártságát, nyitottságát, ennek a mindennapi életben történő létezését, a képzőművészet nyelvén.

Amikor festek, szabadnak érzem magam. Olyan szabadság ez, amely a repülésre emlékeztet, arra, hogy elemelkedve a földtől, más törvényszerűségek között létezem. Nincs bennem aggodalom a kudarc miatt, mert sikervágy sincs, a dolgok egymásból következnek, mintha tagjaim meghosszabbításai lennének. A világ többi része szorongások tere, itt biztonságban érzem magam. (T. Horváth Éva)