A Săo Paulo-i magyar kolónián belül van egy csoport. Magukat „turmának” nevezik, ami portugálul azt jelenti: csapat. A negyvenes és ötvenes években érkeztek még gyerekként, serdülőként szüleikkel Brazíliába, és a mai napig szoros barátság, szinte családi szálak fűzik őket egymáshoz. Őrzik, illetve megteremtik hagyományaikat, amelyek abból az időből táplálkoznak, amikor elhagyták Magyarországot, de a helyi kultúra is átitatja ezeket.

A Turma az „aranykorban” – a hatvanas évek elején – legtöbbször a magyar nemzeti ünnepek alkalmából színházi előadásokat is bemutatott. Ezek nem csak a közösség kialakulásában töltöttek be meghatározó szerepet, de a résztvevők személyes fejlődésében is mérföldkövek voltak. A kolóniára azóta is jellemző, hogy magyarságukat előadásokon keresztül gyakorolják (tánc, színdarabok, kis jelenetek, szavalókórus, ismeretterjesztő előadások), s a színpadon és azon kívül is egyfajta magyarságperformansz zajlik. Ember Sári hosszú ideje barátként és dokumentátorként is követi a kolónia életét, videóinstallációja e zárványszerű, időben kimerevített pillanatokat élő közösségről mutat közeli képeket.