A fő kérdés egy egészen alapvető gondolat köré körvonalazódik, ami valószínűleg minden festő fejében megfordul: mit tartogathat még a festészet a 21. században és hogyan viszonyulhat más képzőművészeti médiumokhoz? A Lagúna című kiállítás installációjával leginkább gondolkodásomnak azon részét szeretném hangsúlyozni, ami a festészethez való, egészen romantikusnak nevezhető hozzáállásomon alapszik. Ez a fajta gondolkodásmód a festészethez fűződő viszonyom szélsőséges vetülete, egyfajta allegóriája. A festészet kimerítettségén alapuló vita hozza igazán helyzetbe az installációmat, amelynek fő eleme, a festmény mint „igazgyöngy” - ugye említettem romantikus hozzáállásomat a festészethez? – jelenik meg, míg az azt körülvevő, védelmező páncél, a kagyló kortárs médiumként értelmezhető.
Kevésbé lesz-e kortárs a festmény, ha nincs olyan installációs közegben, amely egyszerre tereli rá és vonja el tőle a figyelmet?