esemény
PERPLEXING REFLECTIONS | Bea KUSOVSZKY, Tomasz PIARS, Michał JANOWSKI | műtárgy.com

kurátor | Patrycja Rup

megnyitó | 2017. szeptember 6. 19:00

a kiállítást megnyitja | Mészáros Flóra művészettörténész

web | https://www.facebook.com/event...

a kiállítás bezárása | 2017. szeptember 29.

cím | Kubik Coworking Jászai Mari tér 5-6

Térkép

// for English please scroll down //
PERPLEXING REFLECTIONS / kortárs művészeti kiállítás

Művészek: Bea KUSOVSZKY, Tomasz PIARS, Michał JANOWSKI

Megnyító szeptember 6-án 19.00 órakor
Kiállítást megnyítja Mészáros Flóra művészettörténész
Kurátor: Patrycja Rup művészeti menedzser
Megtekinthető: szeptember 29-ig hétköznaponként 9:00 és 18:00-között

“különállónak kell lennie, kívülre helyezve, a szemünk előtt… és különböznie kell a valós dologtól. A kép egy olyan dolog, amely nem a jelen levő dolog: valójában teljesen elválasztható tőle”
Jean-Luc Nancy

Hipnotizáló, felkavaró, visszás ábrázolások ismerős motívumokat kötnek össze nyugtalanító kollázsok formájában. Ingerlő hatásukkal egy vizuális játékra invitálják a nézőt, hogy megkérdőjelezze saját érzékelésébe vetett bizalmát. A Perplexing Reflections kiállítás egy olyan festményválogatást mutat be, amely az alkotás központi témájaként a láthatóságot és ennek funkcióját vizsgálja. A műalkotások önálló tárgyként vannak jelen, ugyanakkor egy képet kínálnak fel – a reprezentációt, ahol létrejön az ikonikus differencia és az immerzió kettőssége, belevonva a nézőt is a játékba; ezáltal a megfigyelő maga lesz a mű fő témája. A különbözőség megállapításának lehetőségét nevezi Gottfried Boehm ikonikus differenciának, ahol a szemlélő tulajdonképpen megszakítja a tárgy érzékelésének folyamatát azáltal, hogy vizuálisan megkülönbözteti a képet annak környezetétől. Az immerzió élménye a kép külső, reprzentatív karakterének érzékelése, “eltüntetve a határvonalat a képi és nem képi felületek közt”. – Kresimir Purgar. Ezen a ponton a megfigyelő különbséget tesz a valóság, mint olyan és a képeken ábrázolt valóság között. A festményválogatás jellegét a médium és a közölt tartalom közti erős viszony határozza meg; a festmények reprezntatív ereje kritikusan megközelíthető, ugyanakkor utalásokat tartalmaznak a néző befogadóképességére is a kép megtapasztalását illetően.
Boehm és Nancy megállapításait alapul véve bizonyos műalkotások, ahogy akár az absztrakt festmények is, esszenciálisan független tárgynak minősülnek; könnyedén “kiragadva” őket a valóságból ezek az alkotások kizárólag saját formájukra utalnak, nem céljuk bemutatni vagy lemásolni a tárgyi valóságot. Ezzel ellentétben a csalóka, ámulatba ejtő, a valóságot feltűnően utánzó képek – mint például a bemutatásra került hiperrealista művek – megpróbálják fenntartani a megegyezőséget a kép felszíne és a kép környezete között, a látvány által tőrbe csalva a néző érzékeit. Milyen válaszokat adhatnak a kortárs festmények a fent említett stratégiákra? Mi, nézők hogyan érzékeljük a valóságot? Hogyan állapítjuk meg a festmények hitelességét egy, az újmédia által befolyásolt világban? Az objektivitást figylmen kívül hagyó “tény nélküli” igazságok korában hogyan tudnak reagálni a festmények a rendszer szabályszerűségeire?
Bea Kusovszky egy magyar származású művész, aki az absztrakt expresszionizmustól a pop artig híres műalkotásokat kiválasztva egy sokrétegű referencia-rendszert alakított ki, a híres művészettörténeti narratívát és popkulturális elemeket is felhasználva. A jól ismert, híres Jackson Pollock-művek csupán háttérként jelennek meg a művész szemből ábrázolt, gyakran meztelen nőalakján, hiperrealista technikával szemléltetve. Kusovszky feminista választ ad az "idős mestereinknek": arra jelenségre reflektál, ahogy például Jackson Pollock vált az egyik leghíresebb amerikai géniusszá, mint férfi művész, vagy tágabb értelemben arra, hogy a művészettörténeti kánonban többnyire egy férfi művész képe jelenik meg mint az “univerzalitás” mutatója. A művész tárgyilagosan ábrázolt, szubmisszív női alakja azért mutatkozik meg ilyen módon, hogy válaszokat keresve szemügyre vehessük és nyomon követhessük a női testről kialakult olyan sztereotípiákat, közhelyeket, amelyek leszűkítik a nő testének szerepét csak szexuális funkciókra.
Miközben Bea Kusovszky művészete nem a fesztészethez, hanem inkább a fotózáshoz áll közel és valósághű folytonosságot teremt meg, Tomasz Piars, lengyel festő és budapesti székhelyű kurátor, festményeivel szólítja meg a szemlélőt. A kép felszínén látható ábrázolás és a festékkel kitöltött felületek közti eltérést vizsgálva teszi próbára a megfigyelő vizuális memóriáját. “Kollázsai” egy darabjaira hullott tükör felsokszorozódott elemeire emlékeztetnek; egy kiterjedt művészettörténeti kirakós játék jelenik meg, ahol a néző kiegésztheti a történetet. Míg a különböző idősíkokból, tradíciókból és vizuális rendszerekből felbukkanó szemelvények ugyanazon a felületen mutatkoznak meg, nem törekednek teljességre, inkább kihangsúlyozzák a változatosságot egymásban, amely ezáltal még élesebbé válik. A művészi kép belső strukturája megnyilatkozik: az eszközök, a módszerek és a szándék talákoznak.
Michał Janowski, lengyel származású művész szintén hisz abban, hogy egy festmény többre hivatott annál, hogy a valóság csekély másolata legyen. Lénygében a festészet lehetőséget nyújt mind az alkotónak, mind a megfigyelőnek arra, hogy a már lefektetett igazságok határait kutassa, továbbá lehetőséget ad a felfedezésre és egyidejűleg a dolgok újraértelmezésére is. Nicholas Johnston műgyűjtő gondosan körülírta Janowski festményeinek jellegét:
“Janowski legfőbb szándéka a felfedezés, amely arra vezeti őt, hogy munkáival megmutassa, hogyan is vész el emberi mivoltunk jelenkori életvitelünkben felmerülő megannyi ellentmondásos feszültség között, és – napjainkban, mikor az egyén, a személyiség szemmel láthatóan felsőbbrendű –, hogyan személytelendik el mégis egyre inkább korunk társadalma, hogyan válik materiálissá és zárkózik el mind inkább a spiritualitástól.”
A festői meglátások sokkal távolabbra mutatnak, mint a valóság megjelenítése, inkább egy titokzatos, sötét, szürreális képzeletvilág ihlette figuratív művészeti felfogás ez, amely széthullik és végül belemerül egy absztrakciós folyamba. A realisztikusan megalkotott elemek csaliként tűnnek elő, hogy felkeltsék a szemlélő figyelmét, és hogy aztán lidérces vízióik által megmutassák az utat a tudatos és a tudattalan összefonódása felé. A misztikusan zavarbaejtő kollázsok megrekednek egy afféle jelentések közti határterületen, a láthatóság és a kimondhatóság között félúton.
Az a jelentős változás, amely a vizuális kultúrában végbement a digitális korszak alatt megfosztotta a festett képeket elsődleges rendeltetésüktől: a valóság másolatának visszaadásától. A művészeti alkotásoktól a valóság precíz ábrázolása volt várható az újmédián keresztül, de a végbement erőteljes változásnak köszönhetően a festmények ma már egy egészen új perspektvából tudnak választ adni az újmédia által képviselt virtuális valóságra. A Perplexing Reflections kiállítás a fent említett stratégiákat megközelítve rámutat arra a kérdésre, hogyan is lehetnének képesek a kortárs műalkotások, mint materiális tárgyak a megszokott normákon túl megszólaltatni a valóságot.

Megtekinthető: szeptember 29-ig
------------------------------------------------------------------------------------
PERPLEXING REFLECTIONS / contemporary art exhibition

Artists: Bea KUSOVSZKY, Tomasz PIARS, Michał JANOWSKI

Opening on September 6th at 7 pm in KUBIK Coworking
Opening speech by Flóra Mészáros art historian
Curator: Patrycja Rup art manager

“must be detached, placed outside and before one’s eyes... and it must be different from the thing. The image is a thing that is not the thing: it distinguishes itself from it, essentially”
Jean-Luc Nancy

Hypnotizing and disquieting depictions link familiar motives in troubling collages, provoking the viewer and inviting him for a visual game to question his reliance on perception. Perplexing reflections presents a selection of paintings calling into question the function of visibility as the theme of the artwork. Paintings exist as independent objects but they simultaneously offer an image – the representation where dualism of iconic difference and immersion is established in relation to the observer as subject. Gottfried Boehm called iconic difference the possibility of spotting the difference where the viewer is breaking the continuity of perceived objects, visually distinguishing the picture from its surrounding. Meanwhile, immersion comes from the representational characteristic of the image, “erasing the line of the cut between the pictorial and the non-pictorial surface”, according to Kresimir Purgar. Here, the viewer draws a distinction between reality in images and actual reality. The selected paintings can be characterized by the strong bond between the medium and its content. People can approach the paintings critically by observing the representational abilities thereof and at the same time, the works of art can refer to the viewer’s capability of experiencing something as an image.
Following Boehm and Nancy findings, certain kinds of art, such as abstract paintings, are essential as independent objects, easily “cut out” from reality; they refer to their own surface only and do not tend to imitate objects or become their representation. In contrast, illusory, highly-mimetic pictures, such as these representations of hyperrealism, attempt to maintain the continuity between the surface of the picture and its surrounding to trick the viewer’s sight. How do contemporary paintings respond to these strategies? How do we, as viewers, perceive reality and truthfulness in paintings while living in an era dominated by new media? How can paintings respond to the rules that appear in our current non-objective post-truth age?
Hungarian artist Bea Kusovszky includes representations of famous artworks in her paintings, drawing ideas from abstract expressionism to pop art, creating a multi-layered reference system based on pop culture and famous art-historical narrations. Well-known art pieces created by Jackson Pollock become a mere background for the image of the artist herself, presented frontally, often undressed and pictured with a hyperrealistic technique. Kusovszky creates a feminist answer to the “old masters”: she reflects on the phenomenon occurs in case of Pollock who is established as one of the major male figures of American art geniuses. In a wider context, she refers to the art-historical canon in which largely male artists represent “universality”. She creates depictions of her female body, exploited and submissive, to track, analyse and answer many infamous clichés restricting the female body to sexual functions.
While Kusovszky’s pictures negate themselves as paintings and tend to establish themselves as photography or continuous reality, Polish painter and Budapest-based curator, Tomasz Piars, addresses the viewer’s visual memory in order to analyze the difference between what is visible on the image surface and what is presented by the painted surface. His “collages” consist of multiple elements and recall a broken mirror with its scattered pieces, a big art-historical puzzle where the viewer complements the story. While these excerpts from different time dimensions, traditions and visual orders occur on the same surface, they do not endeavor to have integrity but still stress the sharpness and diversity of one another. The artistic picture reveals its internal structure: tools, methods and purpose.
Michał Janowski, artist of Polish origin also believes that painting has more to offer than a copy of common reality. Essentially, painting allows both the creator and the viewer to challenge the established truths, to shift their focus and explore. Nicholas Johnston, art collector, described the nature of Janowski’s paintings accurately:
“The principal intention leading Janowski’s work is to explore how the contradictory tensions of contemporary life can diminish us as human beings; and how, in an age when the individual has become ostensibly paramount, society grows increasingly de-personalized, materialistic and spiritually repressive.”
Painters’ visions go much further than the depiction of reality; instead, they come from a dark surreal imaginarium; figurative art disintegrates into abstractive flows on their surface. Realistically depicted elements occur as a bait in order to draw the viewer’s attention, who would later be guided through a fusion of nightmarish visions of the conscious and the subconscious. These mysterious and discomforting “collages” remain in a kind of semantic limbo between the seeable and the sayable.
During our current digital age in visual culture, a considerable shift deprived painted images of their primal mimetic purpose. They were anticipated by new media to create a precise depiction of reality. However, after this powerful change, paintings can respond to virtual reality of digital media from a new critical perspective. Perplexing reflections approaches these strategies and poses a question how contemporary paintings as material objects address reality outside the frame.

On view till September 29th

Jótanács

Az ikOn adatbázisába feltöltött események az artRoll oldalakon azonnal láthatóvá válnak.