Bánki Ákos Sophiane című ötven darabos sorozata keletkezési ideje, egységes formátuma és technikája révén jól elhatárolt, különálló együttest alkot a művész képei között. Az 50x50 centis formátum, az egységes olaj-monotípia technika és a kiinduló forma meglehetősen fegyelmezett alkotói folyamatról árulkodik. A képek sorrendje számozás nélkül is követhető lenne, hiszen az egyes darabok közti következetes változások jól tükrözik az idő múlását és a festő belső munkáját, hangulati változásait is.

A sorozat kezdeti fegyelmezett kerete egy vertikális és horizontális axis mentén meghúzott kereszt ősi szimbólumát formázza, mely egyszerre idézi az ókeresztény templomok kereszthajó alaprajzát, a kereszt ősi jelképét, ablaknyílást és a célkeresztet is. Az önmagát korlátok közé szorító, önfegyelmező, rendszerező attitűd autoterapeutikus hozzáállást sejtet – ezt az értelmezést erősíti a célkereszt, melyben ez esetben az önmagán munkálkodó alkotó áll.

A képek egyfajta naplóként is értelmezhetőek, ahol a sorozat egyes darabjai ugyan magukban is megállják a helyüket, a sorozatban értelmezés azonban többletjelentést és a teljesebb megértés lehetőségét sugallja. A gyors, vad gesztusok folyamatosan áramló hálózata és a kép szabályos, geometrikus határai között már a sorozat első darabjain elképesztő feszültség érezhető, amely feloldhatatlan ellentétté fokozódik, hogy a sorozat utolsó darabjain ez az elviselhetetlen feszültség egy robbanásban oldódjon fel. E folyamat során Bánki a saját maga által szabott korlátokat és – ez esetben – határokat végül mégis átlépi, sőt végül – a robbanás által – meg is semmisíti, fel is számolja. Az 50 monotípia a megtett út hangulatainak, érzéseinek pillanatnyi vizuális kivetülése, folyamatos expresszió, amely sok rokonságot mutat a folyamatművészettel, ahol a sorozat együtt látása erőteljesen felidézi a készítés folyamatát és az lelkiállapotok változásait.

Bánki Pécsett készült sorozata először kerül bemutatásra.