A halál örök témája a művészeteknek. Az emberiséget kezdetektől foglalkoztatja a kérdés – honnan jövünk, és mi lesz velünk a halálunk után? Eltűnünk-e nyomtalanul vagy marad utánunk valami?
A halálban mindenki egyenlő, de az emlékezet rangsorol.
A kollektív emlékezet a legnagyobbak kiváltsága, de mi lesz az ismeretlenekkel? Azokkal, akik egyszerűen csak éltek és meghaltak?
Major Kamill évtizedeken át járta a temetőket. Fotókat készített a sírkövekről, amelyeken az elhunytak portréi voltak láthatók, majd évek múltán visszatért és újra lefotózta őket pusztulásnak indult állapotukban.
„la destruction est réellement un acte de création „( a rombolás valójában a teremtés egy aktusa)
Ez az idézet olvasható Major Kamill honlapján, aki Franciaországban él, alkot és tanít 1972 óta. A temetőkben és katakombákban tett rendszeres látogatásai kihatottak egész alkotói munkásságára, amely a rombolás esztétikáját és olykor rútságát tárja elénk.
A természetben zajló akaratlan és megállíthatatlan pusztító - újjáteremtő folyamatok képi rögzítése után maga is tevékeny résztvevőjévé vált a rombolásnak és újraalkotásnak, kísérletezve az abban rejlő művészi lehetőségekkel.
A fizikai megsemmisülés brutalitását az újrateremtés lehetőségeit együtt értelmezve jutott el az intellektuális és művészi absztrakció egymást követő szintjeire.
Az általa hagyott vizuális nyomok azt sugallják, hogy van, ami örök. Marad nyom, marad hatás az élet után.
