Balázs Nikolett Inside out - Kifordítva című kiállítása alkalmat teremt arra, hogy elgondolkozzunk a festészetről alkotott ideáról, hogy a klasszikus tudás/mesterség, hogyan csavarható ki egy új értelmezésben ma. Lehetőség arra is, hogy találkozzunk az alkotóval, gyerekkorától, a művészi identitás és alkotási folyamatok dilemmáin keresztül, egy kiállítás létrehozásáig. Játék nekünk, valamint a vizuális és tapintási ingereknek, amik most felpezsdülhetnek a Műtő projektszoba terében. A kiállított munkák asszociációs játékra invitálnak, többrétegű értelmezési lehetőségeket kínálva az absztrakció és konkrét ábrázolás közti szűk határmezsgyén.

Nikolett a szigorú keretbe zárt alkotásoktól eltérve egy szabadabb, gömbölyűbb irányba indult el. Festészete kifordul az akadémiai festészeti technika kereteiből és az új anyagoknak és formáknak köszönhetően a festészet tárgyként jelenik meg. A különböző szövetek (vászon, festék, szilikon, cérna), textúrák, formák és technikák használatával a kép határának fizikai és elméleti meghatározásain operál.

Nem csak önállóan, de egymás társaságában további történeteket szülnek a képek, installációs lehetőségek sokaságát rejtve magukban. A kiállítást meghatározza az önreflexió, így szerepel egy olyan gép szerű kép is például, ami önti magából a hasonló formájú, színű és textúrájú képeket, ironikusan szembenézve ezáltal az önismétléssel.

A kiállításban újakat ismerhetünk meg, újat a festészetről, újat a művészetről, újat a testről, a tájról, a megtapasztalásról, az emlékezésről, a cselekvésről, az akaratlagosságról és a véletlenről.
Nikolett alkotás közben ismerős momentumok érzéki megidézésére törekszik lírai, nyers, humoros megfogalmazásban. Nem hagyja az agya plaszticitását* és a miénket se: kifordítja a festészetet, deheroizálja a műtárgyat, kiemeli a dokumentációt és tervezést, megmutatja az alkotói izgalmakat. Kifordítva.

A megnyitón a vizuális és hallási ingerek Ilka Rita performanszával és a CYST records DJ-k zenéjével bővülnek.

*Az agyunk plaszticitása többek között a memóriánkra és a koncentrálásunkra hat, gyerekkorban még mindenre, felnőttként csak a legfontosabb dolgokra figyelünk.