Problémás a viszonya a feminista kritikának a “múzsa” fogalmával. Egyrészt folyamatos céltáblája az évszázadokon keresztül a nők számára fenntartott pozíció, mely a modernista mítosz szerint értelmezett zseni [genius] férfi alkotó melletti csendes, passzív hátország. Másrészt aktívan igyekszik árnyalni és feltölteni ezt a halmazt.

A kreativitás metaforáival összekapcsolt voyeurizmus szavatolta, hogy a nőknek “helye van a művészettörténetben”: egyetlen és fix helye, az inspiráltságot, alkotókedvet fenntartani akár meztelen testük felkínálásával, akár,– a viktoriánus elvek szerint –, a meleg családi otthont kínáló, békés és biztos feleségszerepben.

A hetvenes évektől kezdve számos eszközzel vonták kritika alá a művészettörténet kannonizált, sokszor udvariaskodással palástolt ortodoxiájának rendszerét, speciálisan a múzsa szerepet és az ezzel összefüggő implikációkat. A szubverzió eszközeként jelenhetett meg a nőművészek saját meztelen testének felajánlása, kiszolgáltatása, vagy akár a kannonizációs folyamatok, mint a múzeumi gyűjteményezés vagy kiállításpolitikák gender szempontú számonkérése is.
FERi soronkövetkező kiálltását a tavaly ősszel a Kieselbach Galériában nyílt  Festők, múzsák, szerelmek c. végtelenül népszerű tárlat inspirálta. “Az érzéki modellek, alkalmi szeretők és hűséges művészhitvesek joggal vonultak be a művészettörténet lapjaira, hiszen inspirálták, előre lendítették, sőt akár egy életen át támogatták egy-egy művész pályáját” – olvashattuk a kiállításleírásban a történeti toposzt. A címválasztással (ti. ugyanaz) szándékoltan erőltetni szertnénk, hogy a diskurzust folytatni kell, mert elégtelen. A FERiben két festőművész különböző életszakaszaiban készült és diverz viszonyait feltáró sorozatai válaszolnak arra a kérdésre, hogy hogyan is tételeződik a múzsa fogalma számukra. Kisajátítja-e egy női alkotó ugyanúgy a testét? Erotizálja-e a férfi testet a női tekintet? Ugyanazok a fogalmak érvényesek-e rá, mint a nők viszonylatában, hogy kiszolgáltatottá válik ezáltal vagy tárgyiasul? Egyáltalán kit nevezhet egy nőművész múzsájának és milyen társadalmi implikációja van, ha az egy közszereplő? Egyáltalán feltételez-e erotizált viszonyt a múzsává avanzsálás?

Agnes von Uray: Morning Light, 2010, olaj, vászon, 30x40 cm