4/4 - Baranyai (b) András, Kárpáti Tibor, Szabó Levente, Vidák Zsolt csoportos kiállítása

Megnyitó időpontja: 2017. március 9., 19 óra
Megnyitja: Horányi Attila, művészettörténész

A kArton galéria soron következő kiállítása négy grafikus-illusztrátort (csakis a szakma legjobbjait!) ránt össze egy térbe, közös barangolásra invitálva a kedves látogatót egy poszterekkel, printekkel és pixelekkel teleplakátolt negyedben.

Kezdjük mindjárt az elején! Ha balra nézünk, részletgazdag, vidám, színes városrészleteket látunk, tele mókás szereplőkkel, rejtett utalásokkal és kaotikus jelenetekkel, majd a következő sarkon befordulva végigkövethetjük a kArtonba visszatérő Pipien Molestus egy napját. Ahogy tovább haladunk, ismerős-ismeretlen alakokkal találkozunk szembe az aluljáró, a busz, a délutáni forgalom kellős közepén – ismeretlen, mert sose látott részletek ezek egy készülő képregényből, mégis ismerősek lehetnek, hiszen egyértelműen magukon hordozzák az alkotó, Vidák Zsolt jellegzetes stílusjegyeit.

De ne álljunk meg, menjünk tovább: az utca túloldalán könyvesbolt, kirakatában több tucat kötet, Platóntól kezdve Nietzschén át Csáth Gézáig. A puhatáblák egységes design-ja sorozatot sejtet, miközben maguk a borítók külön-külön árulkodnak, értelmezik a műveket. „A borítókat kis plakátokként kezelem”, magyarázza Szabó Levente, ezzel vezetve át minket a 2016-os BAFTA (British Academy Film Awards) poszterekhez, melyekkel (pont úgy, ahogy az ember a könyvektől is várja), vizuálisan is ablakot nyit nekünk egy másik világra – nyugodtan el is időzhetünk benne egy kicsit.

A harmadik negyedben barangolva minimál épületekkel, emberekkel, állatokkal találkozunk: kövessük a képpontok útját a Tengerentúlra, ahol a Times Square is pixelekből áll, s ahol tartalom és forma egységét gyakran csak egyetlen fekete pont írja le – mindezt a lehető legteljesebb módon. Kárpáti Tibor egyszerű, mégis nagyszerű módon redukált alakjai a The New Yorker hasábjainak rendszeres vendégei, de itthon is gyakran felbukkannak: gyerekkönyveiben kedvenc meséink szaladnak világgá, majd állnak össze újra – természetesen pixelekből.

Az utolsó utáni sarkon befordulva magányos szemek vizslatnak minket a gyárépületek közül: némelyik gazdátlan, némelyik egy humanoid robot szkafandere alól hunyorog. Ha tovább indulunk a csövek, kábelek és végeláthatatlan lépcsők nyomán, hamar beszippant az abszurd konstrukciókra épülő világ, ahol sosem tudhatjuk, mi történik majd a következő percben. S ha ki akarnánk keveredni innen? Kövessük a Baranyai (b) András képregényében felbukkanó férfi útját a metróba – de készüljünk fel, hogy onnan nem lesz visszaút!

A mi utunknak azonban még nincs vége, sőt, hátra van az utolsó állomás: egy új, közös alkotás, ahol a négy negyed végül összeáll.

A megnyitón minden kiderül!

Kurátor: Komornik Eszter